Az első hét év (2. rész)

az első hét év a Germán Gyógytudománnyal, gyermeknevelés, Gyermekgyógyír

Ha az első hét évben a gyerek az anya közelében van, akkor kapja meg azt a többletet, mely a boldogsághoz szükséges. A Germán Gyógytudomány segít visszatalálni a természethez.

Gyermeknevelés és Germán Gyógytudomány

(Második rész)

A cikk első része elérte azokat a szülőket, akik hasonlóan gondolkodnak. Melengeti a szívem, hiszen érzem, hogy nem vagyok egyedül és van létjogosultsága ezen gondolatoknak.

Hallottatok már az epigenetikáról? Ez a tudomány a gének olyan öröklődési formáját vizsgálja, mely leírja többek között azt is, hogy egy gyermek agya pontosan hét éves koráig alacsonyabb frekvenciájú hullámokkal működik. Ebben az időszakban egy mélyebb tudati állapotban vannak a gyerekek, afféle hipnotizálásra lehetőséget adó, alfa állapotban.

Ahogy a képen a kacsa mamát követik a kiskacsák pontosan úgy követik a gyerekek is a példánkat, sosem a tanácsaink alapján fognak viselkedni. Intenzíven figyelnek minket és másolnak, elsősorban az anyukát, az aput, a testvéreket, azaz a közvetlen környezetben élőket, a családot.

Tudat alatt tehát ebben az érzékeny korszakban, az első hét évben programozzuk a gyerekeket.

Ez is alátámasztja számunkra azt a megállapítást, hogy mennyire meghatározó és jelentőségteljes ez az időszak. A legtöbb amit tehetünk, ha együtt vagyunk a gyerekünkkel és biztonságot nyújtunk neki ezekben az években.

Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy ne tudjuk, hogy milyen emberekkel, helyzetekkel találkozik, hiszen az egész további életére kihat majd. Ha nem tudjuk kire bízzuk őket, márpedig nem ismerjük az óvónőket, dadusokat, akkor ne csodálkozzunk, ha később kiszámíthatatlan lesz a szeretett gyermekünk vagy teljesen megváltozik a viselkedése a bölcsőde elkezdése után.

A férjem izgatottan mesélte, hogy képzeljem el, látott egy dokumentumfilmet a vízilovakról, amiben megemlítették, hogy a kis víziló a születése után 7 éves koráig az anyja mellett marad.

A vízilovak is tudják a titkot, vagy csak véletlen egybeesés ez az egész? Véletlenek lehetnek ezek a számszerű egyezőségek? Nem hiszem. Kissé eltértünk a rendtől, azaz a természet rendjétől. Nincs más esély, mint visszatérni, vagy legalábbis közelíteni a lehetőségekhez képest a testi-lelki egészségünk érdekében.

A fiatal anyukák egy része rendkívül unalmas szerepként éli meg az anyaságot, béklyónak érzik saját gyermeküket. Talán csak a társadalmi elvárások miatt vállalnak gyermeket? Ha nem így lenne, akkor minden vágyuk az anyaság megélése lenne.

Ugyanis egy nő szakrálisan akkor teljesíti be e földi pályafutását, amikor anyává válik. Nincs más és fontosabb feladata.

Sokat gondolkodtam mi lehet az oka, hogy teherként élik meg ezt az időszakot. Talán túl későn kezdenek gondolkodni családalapításon? Bőven harminc éves koruk után, amikor már ketyeg a biológiai órájuk… Miért nem érnek meg erre a nemes feladatra? Csak társadalmi vagy családi elvárásoknak szeretnének megfelelni a gyerekvállalással?

Hamer Doktor szerint nagyon sok anyuka pszichotikus, mániás-depresszív billegő személyiség. Ez azt jelenti, hogy néha úgy viselkednek, mintha az egekben járnának a boldogságtól, a követekező pillanatban pedig már a szakadék szélén érzik magukat szomorúságukban. Egyik időszakban mániások, máskor pedig depressziósak.

Összességében a viselkedésük kiszámíthatatlan. Ezzel még talán nem is lenne olyan nagy baj, mert sokszor, ha nem túl nagy a kilengés ezen időszakok között, akkor nem is keltenek feltűnést. A baj ott kezdődik, ha az anyuka a gyermekkorában elszenvedett birtokzónás konfliktusait nem tudja megoldani és az érzelmi fejlődése akkor megállt. Ennek megfelelően előfordulhat, hogy egy “gyerek” nevel gyereket.

Csakis ez adhat arra magyarázatot, hogy olyan könnyen elengedik az anyák a gyereküket ebben az időszakban maguk mellől. Akár egy teljes napra is! Nem éreznek hiányérzetet, pláne nem a felelősséget, sőt felszabadulnak és marad idejük a gyermek születése előtti önmegvalósítás folytatására. Ezek az anyukák meggyőződéssel, simán sírni is hagyják a csecsemőt, sőt akár rá is zárják a gyerekszoba ajtaját, ha zavaróan hangos a  segítségkérése.

Az első hét év a Germán Gyógytudománnyal, gyermeknevelés, GyermekgyógyírMíg nem értettem a Germán Gyógytudományt, rendkívüli módon kilendített az egyensúlyomból, ha a tudomásomra jutott, hogy sírni hagyja valaki a kisbabáját. Felfoghatatlan volt számomra, nem tudtam megérteni, hogy hogyan képesek erre az édesanyák.

Aztán Hamer doktor elmélete alapján minden összeállt, hiszen egy “gyerek” simán rázárja egy másik gyerekre az ajtót. Ebből nem csinál lelkiismereti kérdést.

A természet ezeket az ún. birtokzónás konstellációkat, nem egy életre tervezte, hanem elvileg csak egy átmeneti időszakra vonna ki minket a „forgalomból” segítségképpen. Ha azonban a gyerekkori konfliktusok nem oldódnak meg, akkor megragadunk érzelmileg abban az állapotban.

Legtöbbször szerencsére nincs ekkora baj, hanem ott csúsznak el a dolgok, hogy akaratlanul is beletolják a fiatalokat a rossz döntésekbe. Méghozzá az idősebb generáció, rokonok, barátok. Azok a nagyszülők, akik maguk is ezt tették, mert nem volt más lehetőségük. Például nem volt pénzük.

A gond ezzel az, hogy még akkor is arra kapacitálják az ifjú anyukát, hogy ne maradjon otthon, amikor anyagi problémáik már egyáltalán nincsenek a fiataloknak. Azt szajkózzák, hogy már ilyenkor dolgozni kell, társadalmi életet élni, nem lehet haszontalanul „otthon tespedni” stb… A legfontosabb női szerepet nem tudják értékelni és így az anyáknak nincs lehetőségük megélni ezt.

Éppen egy számomra nagyon kedves anyuka mesélte a történetét a napokban, hogy a régi vágású apósa mennyire meghatározó az életükben és bizony befolyásolja őket az életük rendezésében. Ez az anyuka egy csupaszív, kedves, jóságos nő.

Mindent megtesz a kisfiáért, soha, de soha nem gondolta volna, hogy bölcsibe kerül. Most mégis oda jár délelőttönként, mert olyan nagy volt a nyomás a nagyapa felől, akivel egy háztartásban élnek, hogy az anya jobbnak látta, ezt a döntést hozni. Teljesen elbizonytalanodott, sehonnan nem kapott pozitív megerősítést, az ösztönös érzéseire válaszul. Sajnos meg akart felelni, annak ellenére, hogy úgy tervezték a férjével, hogy míg csak lehet, otthon lesz a kicsivel.

Emlékszem amikor a nagylányaimmal otthon voltam, hasonlóan nagyon sok kritika ért amiatt, hogy több, mint öt évig nem dolgoztam. Nagy volt a nyomás és később vissza is mentem egy olyan munkahelyre, ahová kis gyerekek mellett nem szabad lett volna.

Mi lehet a gyerekünkkel töltött időnél fontosabb? Ki fogja nekünk visszaadni ezeket az elvesztegetett éveket?

Óriási lehetőség van a kezünkben azzal, ha együtt vagyunk a gyermekeinkkel a legérzékenyebb időkben, életük kezdetén. Hiszen mellettünk vannak a legnagyobb biztonságban. Így védhetjük meg őket a súlyos konfliktív helyzetekben.  Ha idegenekre bízzuk a kincseinket, teljesen kicsúszhatnak a kezünkből a dolgok.

Olyan fontos lenne megvédeni a gyerekeket és óvó szárnyaink alatt tartani őket sokáig. Ezzel biztosítjuk azt, hogy szépen fejlődjenek és koruknak megfelelően viselkedjenek és  érett felnőtté váljanak.

Így tehetünk a legtöbbet az ellen, hogy ne egyre több pszichotikus állapotú ember rohangáljon majd a világban. Ne hagyjuk, hogy a világot egy nagy játszótérré változtassák majd!

Amikor a ma már tizenéves gyerekeim óvodába kerültek, az első években folyamatosan betegek voltak. Ma már ismerem a magyarázatot, hogy ez miért történt. Nem amiatt, ahogyan eddig gondoltuk a Pastuer alapú mikrobaelmélet alapján.

Valójában az történik, hogy az anyától való elszakadás számos olyan helyzetet hoz a kicsik számára, melyben biológiai konfliktusokat élhetnek meg. Az első és legnagyobb „konfliktusos” szituáció, amikor az anyuka elmegy az első napon és a kicsi konstatálja, hogy otthagyta egy idegen helyen az ő szeretett édesanyja. Hogy tehette ezt? Eddig mindig velem volt. Most eltűnt a látókörömből. Valami gond van velem?

Nem számíthat a gyerek az anyja meleg óvó ölelésére, ha épp az egyik társa fellöki vagy az óvónő felemeli a hangját valami miatt. Ezen helyzetekben megélhet olyan pillanatokat, ami elindít egy értelemmel bíró folyamatot, mely később tünetekkel járhat. Jön a nátha, a köhögés, a bárányhimlő, az ekcéma és számos ún. gyerekbetegség.

Az első hét év a Germán Gyógytudománnyal, gyermeknevelés, GyermekgyógyírMivel a gyerekek hétköznap esténként, majd hétvégén több ideig együtt vannak a családi fészekben a szülőkkel, megoldják a bölcsiben átélt  lelki megütközéseiket és ekkor jönnek a tünetek. Ha sikerül is meggyógyulni, hétfőtől újra kezdődik minden. A bölcsiben kiújulnak a konfliktusok és így jönnek létre a krónikus megbetegedések, amiből nagyon nehéz kiutat találni.

Vannak „szerencsésebbek”, kevésbé érzékeny gyerekek, de korántsem az immunrendszerük erőssége vagy épp gyengesége határozza meg a bölcsis időszakban megélt betegségek számát.

Sajnos, a birtokzónát is érinthetik a konfliktusok és így gyorsan meg van már a bölcsiben az első pszichózis, amiből, ha nincs kiszállás újra eljutunk a fenti gondolatsorhoz, hogy milyen érzelmi intelligenciájú “felnőttekkel” lesz tele a világ?

A harmadik gyerkőcömmel itthon vagyok. Nem járt bölcsibe, nem jár oviba sem. Kapok is érte kéretlenül hideget, meleget. Ez engem egyáltalán nem érdekel már. Igen, ez lemondásokkal is jár, de ma már tudom, hogy mi a fontosabb.

Ilus sosem beteg, egy-két orrfolyást leszámítva még nem volt semmilyen megbetegedése. Ezek a bűzkonfliktusok általában akkor jöttek össze, amikor tanfolyamokat tartottam. Általában ilyenkor is a közelemben vannak. Ami biztos, hogy mindig az apukájával és a testvéreivel együtt tölti ezt az időt, a legnagyobb biztonságban. Nagyon jól működünk így. Van lehetőségem így arra is időt szentelni ami a hivatásom, azaz tanítani a Germán Gyógytudományt, átadni a tapasztalataim azoknak akik megtisztelnek bizalmukkal.

Azt hiszem az egyik legfontosabb dolog, hogy az édesanya úgy tudja betölteni szakrális szerepét, hogy közben boldog. Ehhez sokszor kell az, hogy találjunk olyan elfoglaltságot vagy hobbit, ami feltölt minket és párhuzamosan az anyai teendőkkel szabadon tudjuk végezni a dolgunk.

A kislányommal együtt töltött évek fantasztikusak! Oh, hát ilyenkor ovis korban már nem olyan fárasztó, mint annak előtte volt! Pont a legszebb években bízzuk mások felügyeletére őket, amikor már együtt működőek, nyitottak és találékonyak. Amikor már jól értenek minket, folyékonyan beszélnek, tudnak nekünk segíteni, nem hátráltatnak, sőt…

Leírhatatlan milyen feltöltődés együtt lenni ezekben az években! Az, hogy ezzel milyen biztonságot adok ennek a kislánynak, az felfoghatatlan. Ezekért az évekért örökké hálás leszek Hamer Doktornak. Ha nincs a felfedezése, talán én sem váltam volna azzá, aki ma vagyok. Érzem, hogy  nem lesz sosem furcsa és megmagyarázhatatlan szeretethiánya az Ilusnak felnőttként, mert az “alapozás” a természet rendje szerint történik.

A nagyobb gyerekeim ilyenkor már számos betegségen átestek, melyek elkerülhetők lettek volna. Kiküszöbölhető lett volna az a sok ijesztő tünet miatt átvirrasztott, aggodalommal teli éjszaka, a lázas éjjelek-nappalok, a kiütéses, égő ekcémás bőr, vagy a pánik a kruppos rohamok miatt. Volt olyan karácsony is ami lázasan telt… A sok kiváltott gyógyszer és vitamin, az immunerősítők és drága magánrendelések sorára sem lett volna semmi szükség.

Akkor sem kell aggódnunk, ha mindezen már nem tudunk változtatni, mert rendelkezésünkre áll egy zeneterápiás módszer is, ami nagyon sokat segíthet.

Akkoriban már ismertem alapjaiban a Germán Gyógytudományt, de a germános életmódról senki nem beszélt. Nem volt szó arról sosem, hogy ez a tudomány nem kizárólag a biológiai konfliktusok (DHS) okozta tünetek megértésével és az oki terápiáról szól, hanem sokkal széleskörűbb ennél.

A természettörvényekkel egyirányú szemléletmódhoz bizony a fentiek is hozzátartoznak, egy egészen új irányú gyermeknevelés. Még akkor is, ha erről senki nem beszél. Persze érthető is, hiszen az úgy az eladhatóbb verzió.

Hát, én most kiengedem ezen gondolataimat is az éterbe.

Köszönöm szépen, hogy végigolvastad a cikket, legyen ma is szép a napod!