Karantén-elválasztás

karantén elválasztás kicsi

A száraz bőr és a viszkető kiütések okának felfedése a Germán Gyógytudománnyal

Ezt a bejegyzést most kénytelen vagyok suttyomban megírni. Egyébként is éjszaka írom a cikkeket, így nem is olyan nehéz. Ami azt illeti, ez az időszak, hogy kijárási korlátozás van (és emiatt a legtöbbet természetesen mi is itthon tartózkodunk a gyerekekkel), számomra egy abszolút ideális időszakká nőtte ki magát.

Az első két hét nem volt könnyű egy gimnazista-, egy felsős- és egy óvodáskorúval, míg be nem állt a rend. Sikerült egy megfelelő ütemtervet összehoznunk, ami kompatibilissé teszi egymással a tinédzserek, és a hároméves feladatait és igényeit. Továbbá megszerveztük, hogy a háztartásra, főzésre és a ház körüli teendőkre is jusson idő. Emellett minden nap délután több órát kint vagyunk a szabadban. Jesszusom, még leírni is hosszú volt, de mi összehoztuk. Végre zseniális belső nyugalom vette át az eddigi gyakori belső feszültségem.

Tehát, itthon beállt egy élhető rend, ahol a hétköznapok is úgy kezdődnek, hogy nem kell reggel 6 órakor felébrednünk. Így nekem eleve minden nap egy ünnepnap.

Emellett a titkom az, amit a lányokkal meg is beszéltünk, hogy nem fogunk beleszakadni az itthon tanulásba, és még csak nem is fogunk egész nap az interneten lógni. Minden feladatot teljesítenek, ami délutánig belefér, de nincs megfelelési kényszerünk. Rendkívül fontosnak tartom, hogy az online oktatás ne menjen el egy olyan irányba, hogy a számítógép, telefon és egyéb digitális eszközökön lógjanak folyamatosan a gyerekek.

Elég régóta vágytam már arra, hogy legyen időm az otthonunk szépítésére, gyakori testmozgásra, kertészkedésre és belső elmélyülésre, csendre. A csend ilyenkor éjszaka garantált, mielőtt furcsán néznétek, hogyan csinálom. Ezek az én perceim, sokszor tényleg csak percek, mert gyakran gyorsan elalszom. De nem akkor, ha éppen  hajt a hivatástudat!

Szeretem azt, hogy taníthatom a Germán Gyógytudományt. Rendkívül büszke vagyok a szabad oktatói minőségemre.

Tehát, minden kerek. Vagy mégsem? Attól függ, kinek a szemszögéből nézzük.

Egy 12 évesnek például nem minden vágya már, hogy az anyukájával és testvéreivel lógjon. Sőt, ne szépítsük a helyzetet, tulajdonképpen az agyára megyek. Emellett, már csak a testvérei idegesítik gyakorta, és ezt ki is mutatja. Na, erre céloztam az írásom elején, hogy a legjobb lesz, ha nem látja Csengém, hogy miket írogatok.

Nem vagyok minta anyuka, de nagyon sokat segít rajtam a biologikus gondolkodásom. Amikor Csengi első kamaszos visszaszólogatásai és új viselkedési motívumai beépültek a mindennapjainkba, minden egyes kaján vigyor, vagy szájalás után hálát adtam.

Tudjátok, miért? Mert vele több éven át rengeteg konfliktuson és helyreállításon át jutottunk el odáig, hogy nem csak külső, hanem belső érzelmi fejlődési folyamata is korának megfelelően halad. Tehát, a kamaszkori viselkedésének kezdete már egy sikerélményt jelentett, mert ez visszaigazolás arra, hogy jó ütemben haladunk.

Vártam ezt a mérföldkövet, hogy érezzem, hogy a Germán Gyógytudománnyal ténylegesen mindig tudunk segíteni a gyerekeknek, még akkor is, ha vannak bizonyos kötöttségek, melyek az irányításunkon kívül állnak. Most mégsem fog könnybe lábadni a szemem, mert mire végre oda jutottunk, hogy a leányzó bandázott a barátaival az iskolában, és boldogan integetett reggel a kapuban a búcsúzáskor, ennek hirtelen vége szakadt.

Ennek hozománya Csengénél egy testének mindkét oldalán megjelenő, anya/gyermek- és partner-oldalt is érintő elválasztás-konfliktus. Ennek első megjelenési formája volt már egy hét “karantén” után, a mindkét kézfejen lévő durva, sápadt, érzéketlen, száraz bőr, tehát itt a bőr már “nem olyan bársonyosan puha”. A gyermekem így fejezte ki számomra ezt: “Nézd Anya! Vedlek.” Természetesen, ez nem egy ideillő kifejezés, de vicces. Hívjuk inkább hámló bőrnek.

A külső oldalak a test felületén azt jelentik “ne érj hozzám, nem akarok hozzád érni, hagyj békén, menj el, tűnj el innen!” Ahová a legtöbb érzést asszociáljuk ott jelennek meg a tünetek.

Jelenleg három hét összezárt, együtt töltött idő után, Csenge megbarátkozott a gondolattal és rájött, hogy ez az egész nem is olyan rossz. Lehet másképp! Megváltoztatta a hozzáállását és ezáltal megoldásba dobta a fenti különprogramját. Ennek megjelenési formája pedig a kézfején begyulladt fájdalmas, kiütéssekkel teli bőrfelület.

Gratulálok Csenge, büszke vagyok rád! Hiszen, a fájdalmas, viszkető, vörösen égő tünet már a lélek megkönnyebbülésének testi megjelenése.

A kérdés az, hogy bár tudatosan “kimondta a nevét a tünete okának”, azzal a helyzettel, ha sínre kerül majd – a “hagyjál békén” érzettartalommal átélt konfliktusával, mely akár napi szinten is létrejöhet ebben az időszakban – hogyan tud majd bánni a leányzó.

Az elválasztás-konfliktusok nagyon gyakoriak, szépen utal rá a természet bonyolult evolúciós lépései által kialakult nagyagykéreg, melynek szenzoros és posztszenzoros része, sokkal nagyobb a motorikus kéregmezőnél. Hiszen, közösségben, családban érezzük jól magunkat!

Egész egyszerűen társas lények vagyunk. Nem akarunk elszakadni a szeretteinktől, vagy éppen pont az ellenkezője, ahogy ebben az esetben. A tinédzser kor hozhatja, hogy “hagyjál már békén anyu, nincs kedvem a háztartási melóhoz, és nem akarok játszani a kistestvérrel sem, van annál sokkal fontosabb dolgom.”

Ez a kijárási korlátozás tehát, hozhat elválasztás-konfliktusokat, mely leggyakrabban a bőr felhámot érinti.

A szülők, nagyszülők hiánya, ha messze vannak, és nem láthatjuk őket. Ha ér minket egy olyan pillanat, amikor ezen megütközünk, vagy ha valamiért meghiúsul a velük való tervezett találkozás. Lehet a barátainktól, szeretteinktől való elszakadás okozta konfliktus is, hiszen tiszteletben tartva az ő gondolkodásukat, betartva a szabályokat, őket óvva, nem találkozunk velük sem.

Ezen esetekben a belső oldalak érintettek a bőrön, vagy például a haj. Hullhat a haj, ha nem simogat már a nagymamám, aki eddig minden vasárnap a fejemre helyezte meleg simogató kezét, miközben élete epizódjait mesélte.

Remélem, Csenge nem neszeli meg ezt az írást mostanság… mindenesetre szerintem pár hónap(?) , vagy év (?) múlva bizonyára örömmel olvassa majd, és csak nevetni fog az egészen.

Szeretettel kívánva  áldott Virágvasárnapot, küldöm nektek ezen írást!