Karácsonyi fogfájás (1.rész)

fogfájás kicsi

„Semmi baj, semmi gond, ez kétszer több a jóból.

Nem kell félned hidd el, vár a Kalandvölgy…”

Ismerős valakinek? Ez Ilus kedvenc rajzfilmjének a főcímzenéje, ami leírja a lelkiállapotom. Túl vagyunk egy újabb „kalandon”.

Az az igazság, hogy ez a karácsony nem úgy telt, ahogyan azt elterveztük. Bár ne lenne lehetőségem megírni most ezt a beszámolót! Sajnos azonban van. Ugyanakkor, reményeim szerint, ezzel a tapasztalati leírással is segíteni fogom a családokat, ha hasonló helyzetbe kerültök, de ne legyen rá szükség! Ez az írás azért is születik, hogy anyaként értékeljük a nyugodt pillanatokat, amikor egészségesen együtt vagyunk a családunkkal. Sokszor olyan butaságokon tudunk bosszankodni, nem oda koncentrálva a jelenre, amely pedig mindennél többet ér! A legfontosabb hálásnak lenni, hogy együtt lehetünk nyugalomban, békességben és szeretetben. Ugyanis ez egy pillanat alatt megváltozhat!

Az eddigi évekhez képest nagyon nyugodt adventi készülődés után vártuk a karácsonyt. Mindennel időben elkészültem, szinte hihetetlen volt. Nagyon vártuk ezt az időszakot, mert az eddigi leghosszabb iskolai téli szünet előtt álltunk, és az előző hónapokban nem jutott idő a pihenésre. Ráadásul a férjem is szabira készült.

És akkor elindult életünk egyik „legszivatósabb” kalandja. December 24-én délelőtt Ilus elkezdett mutogatni a felső fogsorára, hogy „anya, fáj”!

Oh, hát gondoltam újra érzékenyek a kis fogacskái, melyeken már a fogzománc sérült a „nem szabad beleharapni anyu cicijébe” konfliktus miatt, ez az ún. cirkuláris szuvasodás. (Lásd. Fogmanók című cikk.) Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.

Ennek oka az akadémiai orvoslás szerint a tartós cumizás vagy a cumisüvegen keresztül fogyasztott cukros italok fogyasztása lehet. Ezek a ténymegállapítások lehet, hogy egyes esetekben helytállóak, de a mi esetünkben hülyeség, hiszen soha nem használtunk cumit vagy cumisüveget és cukros üdítőitalt is csak néha iszik Ilus, de soha nem cumisüvegből.

A karácsony este idilli volt, bár az anyukák ismerik azt az érzés, amiről most írni fogok. Valahogy azt éreztem, hogy Ilussal nincs minden rendben. Nem volt nagyon lelkes, kissé ziláltnak tűnt, de akkor még nem értettem, hogy miért, csak volt valami nyugtalanság emiatt bennem is.

Este a nagylányoknak megígértük, hogy megnézünk közösen egy filmet, miután Ilus elalszik. Minden a terv szerint haladt. A film közben azonban a kicsi lány pityeregni kezdett, így odabújtam hozzá. Azt vettem észre, hogy izzik a teste. Lázas volt.

A lázról már írtam nektek (Lásd. A láz című cikk.), én nem szoktam mérni és csillapítani sem, nem használok lázcsillapító gyógyszert és semmilyen szert. Ami nálam mindig beválik, hogy meztelenre vetkőztetem a kicsit és összebújva a saját testem hőmérsékletével csillapítom a kis testének az izzását. Miközben visszaaludt gondolkodtam, hogy vajon milyen konfliktusa oldódott meg. Nem lepődtem meg, mert a karácsony gyakran hoz megoldásokat, például, ha a gyerekek megkapják a „hőn áhított ajándékot”. Magyarázatot azonban most nem találtam, elaludtam én is.

Másnap reggel, amikor ránéztem a lánykámra szinte felsikítottam. „Ki ez a gyerek?” Az arca a bal oldalon teljesen fel volt dagadva, olyannyira, hogy a szeme is összeszűkült. Egyes részeken az orra mellett és a szeme alatt ki is volt pirulva. Torz volt az arcocskája. Nagyon megijedtem. Ilyet még nem tapasztaltam. A láz lement, de Ilus mutogatott a fogára, hogy „naon fáj”.

Azonnal beadtam neki fájdalomcsillapítót, mert egy gyereknél alapvető a fájdalomcsillapítás, ha szükséges. Hideg borogatás is jól esett neki, ha az arcához tettük, ezt is alkalmaztuk. Akkor már biztos voltam benne, hogy nem a fogzománc sérült első fogacskákkal van a gond, hanem a bal oldali szemfog mellett lévő első kis őrlő fog gyulladhatott be, ami szintén lyukas volt. Ez később beigazolódott.

“Most mitévő legyek?” Teljesen elkeseredtem. Karácsony napja volt, tudtam, hogy azon a gyermekfogászaton, az a csapat, akikben bízom, biztosan nem dolgozik. “Egyébként is a fogorvos mit tud tenni egy ilyen esetben a tejfoggal? Tejfogat csak ritka esetben húznak, mert helyfenntartó szerepük van a maradandó fogak kibújásáig. Begyulladt tejfoggal egy fogorvosi beavatkozás során újabb DHS-ek jöhetnek… Mit kell ilyenkor csinálni? Miért pont most történik ez ünnepnapon?”-  jöttek a kínzó gondolatok.

Tudom, hogy „harapós” a kicsi lányom, sokszor reagál harapás-konfliktussal. Például a testvéreire, ha valami nem úgy van, ahogyan ő azt szeretné. Szívesen beleharapna a tesókba, de nem tud, mert túl hatalmasak a számára. Ezért volt a fogcsont érintett, azaz a lyuk belül keletkezett, a fogzománc ép. Kívülről nem is lehet látni semmit.  Valószínűleg balkezes a kicsi lány, tehát a bal oldal, ez esetben a partner, azaz itt a tesóit jelentheti. A kezűségében egyelőre nem vagyok száz százalékig biztos, de ez az eset is inkább ezt az eshetőséget támasztja alá.

A gyerekeknél sokszor nem könnyű a biológiai kezűség megállapítása, ez is egy példája ennek. A tapasztalatok azonban megadják majd a válaszokat. Addig is minden eshetőséget meg kell vizsgálni.

Ugyanis, a fogaknál nem számít, hogy alsó vagy felső fogsorról van szó, sokkal inkább számít az, hogy melyik oldal az érintett az anya-gyermek vagy partner vonatkozásában.

Vajon, milyen lelki konfliktusok jöhetnek még ilyenkor számításba? Ha valaki nem tudja megrágni az érintett személlyel kapcsolatos dolgot, vagy ténylegesen bele akarna harapni valakibe, vagy vele kapcsolatosan őrlődik, akkor is lehet érintett ez a fog? Ha a fogakat vizsgáljuk, érdemes a biológiailag betöltött szerepét vizsgálni a megfelelő fognak. Mit csinálunk az őrlőfogakkal? Darabolunk, szétnyomunk, rágunk.

Rendben. Hála Hamer Doktornak megérthetjük az összefüggéseket, de ettől még nem enyhült a kislányom fájdalma, és a fogfájás nagyon erős fájdalom, a csontfájdalomnak (az egyik legerősebb fájdalomnak) az előszele.

Hála istennek sikerült a gyermekorvosunkat elérni telefonon, aki egészen biztos vagyok benne, hogy a világ egyik legjobb gyermekorvosa, nem csak a szaktudása miatt, hanem mert igazi gyógyító. Hipokratészi esküjéhez hűen, valóban gyógyít a legjobb tudása szerint, és mindig segít, (legyen akár karácsonyi ünnepnap) mindenben, amiben csak tud.

A doktornő egészen biztos volt benne, hogy ez egy gennyzacskó lehet, amit megnyitnak, ha elviszem az ügyeletre, kiürül a genny és megkönnyebbül az Ilus. Megfúrják a fogat és kiürül ez a zárt „zsák”. Ha nem lehet megnyitni, itt szükség lehet antibiotikumra is.

Ettől bevallom besokkoltam. Egyrészt, mert a múlt alkalommal, ha olvastátok az előző fogászati beszámolónkat nem volt túl készséges a lányom, hogy segítse a fogorvost abban, hogy betekintést nyerjen a szájába. Karácsonykor pedig szinte az is fájt neki, ha csak elmosolyogta magát, nem még, ha ki kellett volna nyitni a száját. Ha csak rágondoltam is arra, hogy ilyen gyulladt foggal és felduzzadt arccal lefogják, kinyitják a száját és megfúrják a fogát, azonnal kivert a víz. Remegtem. A fogorvosi ügyeleten egy ilyen helyzet nagyon konfliktív lehetett volna és nem hiányzott több új trauma az eddigi fogfájáshoz.

A tanfolyamokon azt tanítom a felnőtteknek, hogy megúszhatják a fájdalmas öngyógyulás folyamatát, ha szépen elmennek fogorvoshoz. Ugyanis, a szervi szint regenerálódik, például egy fogtömés által, küldi az információt az agynak, és a lélek is megnyugszik. Ez esetben a felgyülemlett gennyzacskóval kellett kezdeni valamit, hogy jel érkezzen az agyba.

Néha hihetetlen volt, hogy benne voltam egy ilyen őrületben éppen karácsony napján. Döntést kellett hozni, hogyan tovább. Gondolhatjátok, mennyire voltam karácsonyi hangulatban! Egy biztos, annyira idegölő volt az egész, hogy nem híztam egy kilót sem. Ez az egy nagy hozománya volt a történteknek. Még fogytam is, mert stesszállapotban voltam napokig. Nem ettem bejglit és egyéb finomságokat, csak aggódtam és gondolkodtam, hogy hogyan tudom csillapítani az erős fájdalmakat. Ugyanis, fenyegetően közelített az éjszaka. És bizony éjjel a legmélyebb vagotoniában a legerősebb a fájdalom. És ha a gyerekedről van szó, akkor nagy a stressz, de legalább ez az állapot nem hizlalt. 🙂

Végül, azt a döntést hoztam, hogy kapjon antibiotikumot a gyermekem, aki még hírből sem ismert semmilyen gyógyszert. De látjátok mit hozott az élet? Ez már csak ilyen. Tehát, én ez esetben a gyógyszer mellett döntöttem. Kaptam már hideget-meleget azért, hogy én gyógyszerellenes vagyok. Itt a jó példa arra, hogy nem! Minden eset egyedi mérlegelést és jó döntéseket igényel. Akkor még nem tudtam, de a legjobb döntést hoztam.

Konzultáltam egy orvos barátnőmmel is, akinek a támogatása nagyon sokat jelentett nekem ezekben a napokban. Hálásan köszönöm neked Zsuzska, hogy a családdal töltött idődből is áldoztál ránk!

Na, de karácsony napján fel is kellett íratni a gyógyszert valakivel, ami már nem tűnt annyira egyszerűnek. Bizakodó voltam, felhívtam a körzetünkben a gyermekorvosi ügyeletet, hogy mindezt megkonzultáljam az ügyeletet adó orvossal. Jobban tettem volna, ha ezt a kört kihagyom. Bár, így utólag, ez is tanulságos volt.

Kioktató stílusban közölte velem az orvos, hogyha nem viszem be gyorsan a gyereket és nem látják el, ennek súlyos következményei lehetnek. Sajnos, annyira kíváncsi lettem ezekre a borzasztó következményekre, hogy beírtam a google keresőbe… A legdurvább riogatás a vérmérgezés volt és az agyi tünetek. Ezt nem kellett volna elolvasnom, kérlek, ti ezt ne tegyétek hasonló esetben. Mindig gondoljatok az alapszabályokra. A testünkben-lelkünkben (és az agyban) mindig minden értelemmel történik, azért, hogy az öngyógyító folyamatok beinduljanak és meggyógyuljunk.

Nagyon megviselt, hogyan lehetséges, hogy karácsonykor, egy elesett, fáradt, meggyötört anyukával, aki segítséget kér, így beszél a rászorulók gyógyítására felesküdött orvos.  

Ekkor újra felkerestem a mi drága gyermekorvosunkat, aki rövid egyeztetés után felírta az antibiotikumot. Sőt, egy olyan fájdalomcsillapítót is, ami teljesen mellékhatás mentes. Persze, egy kis nehezítés volt, hogy miután aznap rokonlátogatáson voltak, csak másnap juthattunk az enyhítő szerhez. Hát, ez történt, de egy éjszakát még átvészeltünk valahogy. Sírással, dajkálással, borogatással, szeretgetéssel és imával. December 26-án, amikor kiváltottuk a gyógyszert, egy kicsit megkönnyebbültem, hogy talán jobb lesz.

Azonban az én gyermekem, mint azt már említettem, soha nem szedett semmilyen gyógyszert még, vitamint sem. Semmit. Emiatt nem értette, hogy miért szeretnék vele megitatni egy fura ízű folyadékot. Hát, elmagyaráztam. Mégsem vette be az antibiotikumot. Elmagyaráztam újra. Nem vette be. Elmagyaráztam háromszázhuszonötször és már potyogtak a könnyeim, miközben azt gondoltam feladom. Ezt megérezte, megszánt és készségesen lenyelte a gyógyszeradagját. Fájdalomcsillapítót is kapott, viszonylag gyorsan enyhült a fájdalom és így az éjszaka is egész tűrhetően telt. Persze, nem nekem és a férjemnek. Ugyanis amikor éppen bealudt a kicsink, akkor mi minden rezdülését figyeltük, hogy gyorsan tudjunk segíteni, ha szükséges. 0-24-ig készenléti állapotban voltam. Több napot imádkoztam éjjel-nappal. Igen, hiszek az ima erejében, mert tudom, hogy az anyák ereje óriási, csak nem vagyunk tudatában. Nagyon nem jó megtapasztalni, ha a gyermeked szenved. Kiterjesztettem az imáimat a világ összes fogfájásban szenvedő kis lurkójára, és kértem és imádkoztam, és kértem és imádkoztam, néha bealudtam, és szerettem, és energiát adtam, és sírtam.

Így telt a szeretet ünnepe.

Tudom, hogy nagyon drámai az írásom, de higgyétek el, nem túlzok, ez ilyen nagyon szörnyű volt. Egy háromévesnél egy perc is végtelennek tűnik, amikor nagyon fáj, és nem tudod enyhíteni a fájdalmát. Hirtelen, minden teljesen átértékelődik ilyenkor. A kis apróságok, amikért dühösek tudunk lenni, a másokkal való viszonyunk, a nevetséges „problémák”.

Aztán teltek a napok és közben észre sem vettük, hogy vége lett a karácsonynak. Hosszú napok után, az újév első napjára lohadt le teljesen a gyulladás, és nyerte vissza kislányunk arca az eredeti formáját, szépségét és a szeme azt a huncut csillogását. Milyen hálás voltam akkor, hogy vége lett a fájdalomnak!

A fogászaton január 2-án rendeltek először alig vártam, hogy aznap reggel kérhessek egy SOS időpontot. Ugyanis, így fájdalommentesen valamit tenni szerettem volna, hogy még az esélyét is elkerüljük annak, hogy ez újra megismétlődhessen.

Kaptunk is gyorsan egy aznapra szóló időpontot, így az év egy reményekkel teli fogászati látogatással indult és pár nap múlva véget ért a téli szünet.

Hamarosan egy vidámabb folytatás következik!