Cukorbetegség több éven át

cukorbetegség_kicsi

Mindenképp szeretném veletek megosztani ezt az esetet még akkor is, ha nem gyermekről szól, hanem egy fantasztikus hölgy tapasztalati leírása.

Amikor nagyon is aktuális volt még a főszereplőnk “problémája” csak elképedve figyeltem, hogy milyen magabiztossággal alkalmazta a tanfolyamokon elméletben elsajátított tudását. Ritkán kérdezett, de akkor is inkább lényegre törően. A felelősséget nem volt kérdés, hogy ő vállalja, és nem másért, hanem a saját egészségéért.

Át is adom a “szót”:

Azzal kezdem, hogy 53 éves jobbkezes nő vagyok.

A párommal közel 7 évet éltünk együtt. Vezetőként dolgozom a szakmámban, a párom is nagyon erős vezető típusú ember alapvetően. Már az első 3 hét után mondtam neki, hogy részemről vége a kapcsolatunknak, mert már akkor azt súgták az ösztöneim, hogy itt valami nem stimmel… sajnos azonban mégsem hallgattam a belső megérzésemre.

Az alap gond az volt, hogy két dudás volt egy csárdában. Két irányító együtt? Nem tudtunk soha egyességet kötni. Az ő cukra is már ébredéskor 8 volt, az enyém pedig általában 15-22!  Természetesen a Germán Gyógytudomány ismereteim alapján azonnal tudtam az okot, semmilyen gyógyszert nem szedtem rá.

Azt is tudtam, hogy változtatni nem lehet senkin csak magunkon így hát változtattam a hozzáállásomon. A cukrom a tudatosítással már leesett reggelente 8-ra. Bár, ha „felhúztam” magam azonnal felugrott kb. 30-40 közé ha a közelében voltam. Sosem féltem a számoktól, tudtam az okot és bíztam az ismereteimben. Nem hiába. Soha egyszer sem volt semmi baj, nem kellett mentőt vagy orvost hívni. Amikor nagyon magas volt a cukrom, kimentem úszni, a kerti medence kéznél volt, lemozogtam a felesleges energiát. Az elmúlt 4 évben cukorbetegségem volt, ami gyógyíthatatlan a mai orvostudomány szerint.

Érdekes Amerikában már természetes, hogy 100-200 kg fogyás után (megjegyzés: ott nagyon gyakori, hogy ennyit fogy egy túlsúlyos!) magától megszűnik a cukorbetegség. Az elhízással kötik össze a kialakulását, pedig a folyamatos ellenszegüléssel van kapcsolatban, hiszen a túlsúlyos környezetében állók folyamatosan azt rosszallják, hogy eszik. Érdekes, hogy a fogyás után teljesen helyreállnak az értékek vagyis megváltozik a hozzáállásuk és meggyógyulnak „spontán”. Mégsem gondolkodnak rajta, hogy azok a béta sejtek, melyek szerintünk elhalnak, valahogy mégis feléledhetnek?

A DHS a párom miatt volt. Azért 3 év után, mert vállalkozóként ő osztotta be az idejét és ekkor elkezdett állandóan otthon lenni vagy a munkámban is mindig velem töltötte az időt. Állandóan kontrollált mindenhol, nem akart rosszat, csak rossz módon, teljesen kivette az irányítást a kezemből az életem felett, talán észre sem vette. Ennek “szegültem ellen”, ahogy neki is volt ellenszegülés konfliktusa, ami fakadhatott miattam.

Megtörtént a szakítás kb. 2 hónapja és a cukrom vészesen leesett, volt szédülés és minden, ami várható volt a gyógyulási fázisban. Érdekes volt megtapasztalni, hogy milyen gyorsan meggyógyulunk, ha már nem aktiválódnak a sínek. Ami igazán a legnehezebb volt a gyógyulási fázis „agóniáját”, azaz a krízist átvészelni. Ugyanis itt nagyon veszélyes lehet a krízis! Ezzel pontosan tisztában voltam. Sokat pihentem, amíg nem éreztem erőt addig nem is nagyon keltem fel az ágyamból, de bíztam a természet rendjében.  Egyszerűen meggyógyultam egy gyógyíthatatlan „betegségből”.

Hála Dr. Hamer munkásságának és a közvetítőinek, hogy félelem nélkül átmentem ezen a folyamaton. Ma a cukrom már nem is mérem, hiszen teljesen átlagos értékeket mutat a nap bármely időszakában. Annyit még hozzátennék, hogy teljesen megszakítottam a kapcsolatot a párommal. Minden szálat elvágtam, tartottam attól, hogy már a hangja is sín lehet. Az pedig egy óriási ajándék, hogy a rákkal sem tud már rám ijeszteni manapság senki.

J.

Le a kalappal a hölgy előtt, hiszen még a Germán Gyógytudomány alkalmazása mellett is orvosi felügyelet javasolható, ha valaki megoldja a cukorbetegsége biológiai konfliktusát, mert a megoldási fázisban komplikációk léphetnek fel. Itt is nyomatékosan szeretném leírni, főképp, ha hosszabb ideig fennálló cukorbetegségről van szó, hogy orvossal konzultáljunk! Főképp, ha gyógyszert szedett vagy inzulinterápiát alkalmazott a beteg. Minden esetnél egyedi mérlegelés szükséges ahhoz, hogy megoldható-e egyáltalán a konfliktusa és a megoldás után mire számíthat a gyógyulási fázisban!

A főszereplőnk soha nem használt inzulint, nem szedett gyógyszert, mindig uralta a magas értékeket mozgással és a biológiai konfliktusa tudatosításával. Sosem ijesztették meg a magas értékek. A tudása olyan nyugalmat adott számára, hogy egyszerűen csak felszámolta a konfliktusa kiújulását előidéző síneket (azaz szakított a párjával) és ezáltal meggyógyult.