Fogmanók

ananászoskicsi

Voltatok már gyermekfogászaton?

Annak ellenére, hogy a legnagyobb gyermekem már 14 éves még nem volt szükség fogászati ellátásra egyiküknél sem. Az egyik nagylánnyal egy ideje már gondolkodunk fogszabályzáson, de most egyenlőre az is tolódik időben, majd meglátjuk hogyan tovább.

Azonban a legkisebb gyerkőcömnek Ilusnak van lyukas tejfoga, és sajnos elől is befeketedtek a szép, eddig még fehér kis gyöngyszemek. Mint gondos anyuka, úgy döntöttem, hogy mivel a napokban érzékennyé váltak ezek a fogacskák, kikérem egy jó fogorvos szakvéleményét és így fogok dönteni arról, hogy kiteszem-e őt egy gyors fogászati beavatkozásnak így 3 éves korban, vagy hagyom, hogy a természet majd elrendezze a dolgokat.

Aki ismeri már a Germán Gyógytudományt tudja, hogy a lyukas fogacskáknak vagy a fekete tejfogaknak vajmi köze van a sok édesség fogyasztásához.

Ez olyan, mint a nap-melanóma párosítás, dohányzás-tüdőrák vagy cukor és fogromlás. Annyira dogmatikusan élnek ezek az ok-okozati párosítások az agyunkban, hogy el sem gondolkodunk rajta, hogy van-e alapja ezeknek a kijelentéseknek.

Holott mindenki tudja, hogy a szomszéd anyuka állandóan cukros levekkel itatja Marcikát és mégis gyönyörűek a fogai, miközben egy másik kislánynak aki még ásványvizen kívül nem igen látott más italt, sok-sok a lyukas foga.

Akkor most, hogy is van ez?

Persze vannak véletlen egybeesések is. Egy kedves ismerősöm kislánya nem hajlandó meginni semmilyen más folyadékot csak szörpöt. Miután inni kell, nincs mese, az anyuja ad is neki bőségesen, és rosszak a fogai. Mindenki jogosan tapsikolhat, hogy itt egyezőséget vélünk felfedezni, tehát mondhatjuk, hogy az állandó cukros szörpfogyasztás miatt van.

Azonban az a különbség a feltételezések sorozata és egy tudomány között, hogy a tudományos kijelentés mindig, minden esetben igazolható már a soron következő esetben.

A fogromlás valódi oka, egy ún. harapás-konfliktus. Bármennyire is meg lehet ütközni ezen a kijelentésen, bizony ez egy olyan megállapítás, ami már minden esetben igazolható és te is ellenőrizheted.

Nagyon gyakori oka a fogzománc elszíneződésének a kicsiknél például a következő. Tegyük fel, hogy már 2 éves is múlt a gyerkőc és még mindig szoptatja az anyukája. Ami viszont kellemetlenséggel járhat a fogak miatt, főképp ha a kicsi nem is ügyel erre. Egyik alkalommal egy hirtelen kellemetlen harapás miatt az anyukája dühösen felszólítja őt, hogy ha még egyszer megharapsz, soha többet nem kapsz cicit. Ez egy biológiai konfliktus lehet a gyereknek, mégpedig azt éli meg, hogy “nem szabad beleharapnom”. Naná, hogy nem! Ha a konfliktus pillanatában azt érzi, hogy nem szabad beleharapni, akkor a fogzománc fog sérülni, ha pedig azt éli meg, hogy nem tudok beleharapni, mert túl hatalmas vagy erős az a valaki, akkor a fogcsont lesz érintett és belül lesz lyukas a fog. Leleplezem Ilust, mert nála is hasonló helyzetben szoptatás közben volt a konfliktusa. Sajnos nem tudtam megelőzni. A védőnőnk még igazolta is egy kijelentésével, hogy “képzeljem el, hogy sokkal gyakoribban a rossz fogak azoknál a gyerekeknél, akiket sokáig szoptat az anyukájuk.”

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen konfliktus már nem releváns egy 6-7 éves gyereknél, aki már régen nem szopizik. Emiatt az új, azaz a maradandó fogak szépen egészségesen kibújnak és maradnak is éppen egészségesen. Ez a titok, hogy miért nem kell félni attól, hogy ez átterjedhet majd az új fogakra.

Alapjaiban ilyen egyszerű az egész, de mégis egy komoly tudományos kutatómunka áll mögötte. Létezik egy fogtáblázat a Germán Gyógytudományban, mely ezen információkon alapul és most a nyáron jutottam el végre oda a tanulmányaimban, hogy ezt a táblázatot még alaposabban tanulmányozzam.

Még egy példa, a könnyebb megértésért. Ha van két fiútestvér és a kis öcsi bele szeretne harapni a bátyjába egy veszekedés során, de a bátyja sokkal nagyobb nála és emiatt nem tud, (mert mindig legyőzi a kicsit), akkor lyukas lesz belül a fogcsont. Ha viszont a bátyja akarja megharapni a kistestvért és az anyuka mindig rászól, hogy No, no! Azt nem szabad! Akkor a fogzománc sérül.

A fogak is regenerálódnak, ha a konfliktus megoldásra kerül, de az öngyógyító folyamat ebben az esetben, mint azt már biztosan ti is tapasztaltátok nagyon fájdalmas lehet.

Emiatt én tiszta szívvel ajánlom, hogy ilyen esetben keressetek egy jó fogorvost, aki ilyenkor segít. Ugyanis a Germán Gyógytudományban minden folyamat lélek-agy-szerv szinkronban zajlik. Ha a lelki ok megoldódik a fog fájdalmasan baktériumok segítségével regenerálódik. Ha ezt nem várjuk ki, mert nem szeretnénk végig kínlódni a fájdalmas folyamatot és beleavatkozik egy fogorvos, akkor az agy érzékeli a szervi szinten történt változást, ami pl. egy fogtömést jelent, tehát a szerv küldi a jelet az agynak, hogy már minden rendben.

Azért is mentem ma el ebbe a szuper a rendelőbe, hogy megelőzzem a fájdalmakat, még akkor is, ha nem ez a természetes folyamat. Mert egy kis totyogósnál, mondjuk erre Ilus kiakadna, tehát maradjunk a nagylánynál. Szóval egy ilyen nagylánynál mint Ilus nem szerettem volna kipróbálni, hogy milyen is egy erős fogfájás.

Egyébként is gondoltam, hogy egy jó élménnyel gazdagodva később sokkal könnyebb lesz majd résztvennie a rendszeres fogászati vizsgálatokon. A jó élményt magunkénak is tudjuk, de nem egészen úgy zajlottak a dolgok, ahogyan azt én előre elképzeltem.

Ha megengeditek elmesélem mi történt ma a rendelőben. Ilus nagyon lelkesen készült a fogászati konzultációra, mindent átbeszéltem vele, hogy mi fog történni. Sőt őszintén szólva arról biztosítottam, hogy semmi nem fog történni, csak megnézik a fogait.

Lelkesen azt mondta: “Anya! Felveszem az ananászos ruhámat és kinyitom a számat!”

Nem szoktam a gyermekeimről képeket megosztani, mert ez az oldal a Germán Gyógytudomány népszerűsítéséről szól és nem a személyes gyerekfotókkal szeretnék olvasókat gyűjteni, de az ananászos ruhát látnotok kell! így most kivételesen hátulról lefotóztam a kincsemet és azt is láthatjátok, hogy milyen szép gyermekbarát a váróterem a Dentálkópé gyermekfogászaton.

dentalkópékicsi

A doktornéni kedvesen megkérte Ilust, hogy üljön be a székbe, na nem ám csak úgy snassz módon, hanem az én ölembe és közben a kedvenc rajzfilmjét nézvén. Eddig még jók voltunk. Simán beültünk és én már nyitottam is a szám mintát mutatva. Miután megdicsért a doktor néni, mármint engem a lelkes anyukát, a következő kérés az volt, hogy “Kérlek nyisd ki te is a szád Iluska”! A válasz egy határozott NEM volt, és egy félszeg mosoly.

Ezt a kérést variáltuk a végletektől az egyszerűsített verzióig közel öten a rendelőben fél órán keresztül, de a válasz folyamatosan az egyértelmű NEM volt.

Tehát fél óra múlva elköszöntünk és hazajöttünk.

Közel két órát utaztunk oda-vissza a semmiért és töltöttünk plusz egy órát a fővárosunkban a kisasszony miatt, aki szájzárat kapott a fogászaton az ígérete ellenére.

Azt hiszem ma is rengeteg türelmet tanultam, ami tudom, hogy az anyaság része és bár voltak pillanatok amikor azt éreztem, hogy mindjárt végem van, de ezen átlendített a humor.

Nem beszélve arról, hogy a kicsikém sokkal okosabb nálam, bizonyára a természet rendje szerint viselkedve már az első pillanatban észre vehettem volna, hogy az a szánalmas amit mi szülők AKARUNK. Okkal történt mindez, valószínűsítem, hogy nem kell ezekhez a fogakhoz hozzányúlni, legalábbis ma semmiképp nem kellett. Volt ott több anyuka a váróban, akik szintén rimánkodtak a gyereküknek és még nekünk is próbáltak segíteni. Az egyikük a kisfiát arra kérlelte, hogy segítsen Ilusnak és menjen be ő is vele, mire a kisfiú egyértelmű NEM-el lerendezte az anyukáját. Ekkor már hangosan felnevettem. Esküszöm nektek, hogy a kissrác és az Ilusom tekintette összevillant és akkor értettem meg, hogy a szülők AKARunkja őket egyáltalán nem érdekli.

Mondtam Ilusnak rámutatva egy másik kisfiúra, hogy látod ő biztos ügyes lesz ma és kinyitja majd a száját, ezzel egy kicsit még az utolsó pillanatban is nyomás alá helyeztem őt bízva abban, hátha meggondolja magát. Erre a kisfiú anyukája, rám nézett egy olyan igazi merev, büntető tekintettel és a következőt mondta: “Minden gyermek ügyes”.

Egyébként ez jó végszó volt, de már én is örültem, hogy hazamegyünk.

Ahogy kijutottunk a szabadlevegőre Ilusnak ömlöttek a könnyei. Kisírta magát és azt mondta, hogy nem akart így viselkedni, de valamiért ezt kellett tennie. Én pedig közben hálát adtam neki, hogy így alakult, és égi jelnek veszem, hogy nem kell beleavatkozni a természetes folyamatba még ebben az esetben sem.

Éljenek a fogmanók, de azért ne okozzanak sok fájdalmat a gyerekeknek, hanem csak szépen regenerálják azokat a szép gyöngysorokat, ha szükséges! És a kedves gyermekfogorvosoknak pedig kívánok nagy türelmet és szeretetteljes hozzáállást ehhez a tevékenységükhöz!