Együtt aludjak a kisbabámmal?

kicsilevendula

Volt idő, hogy egy napon belül többször, hosszú perceken keresztül azon kaptam magam, hogy értelmetlen arckifejezéssel néztem magam elé, mintha megszűnne a világ. Sajnos többször hosszúra nyúltak ezek a pillanatok és nem mindig jó időben törtek rám. Minden anyuka ismeri ezt, aki évekig nem alszik át normálisan egyetlen éjszakát sem. Bizony, mire az elsőszülött gyermek végre nyugodtan alszik, körülbelül abban az időben érkezik a kistestvér, akivel lehet kezdeni mindent elölről vagy inkább folytatni az éjszakázást.

A Germán Gyógytudomány nem pusztán arról szól, hogy egy-egy betegségnek megismerhetjük a lelki kiváltó okát. Nem csak az egészség kulcsát rejtik számunkra a természet törvényei! Nem csak arról kell beszélnünk, hogy a biológiai konfliktusnak a feltérképezésével, megoldásával beindítva testünk öngyógyító folyamatait, megtörténhet a gyógyulás a betegségnek hitt tünetekből. A természethez való vissza találást segíti a „germános életmód”. Sajnos már nem megfelelő a kapcsolatunk a természettel és emiatt nem vagyunk boldogok. A boldogság kulcsa abban rejlik, ha azt tesszük, ami a biológiánknak megfelelő, nem pedig azt, amibe belekényszerülünk. A természettörvények mellett egyszerűen nincsen más alternatíva.

Jogos a kérdés, hogyan kapcsolódik az alvás témához ez a bevezető? A nagy kérdéshez, ami már szinte agyonrágott téma, hogy együtt aludjunk a kisbabánkkal vagy külön? Az alvás kérdésben is csak akkor járhatunk sikerrel a csecsemőknél vagy a már nagyobb gyerekeknél, ha figyelembe vesszük ezeket a vastörvényeket, azaz a természet törvényeit. Ha a  természet rendje szerint ösztönösen cselekszünk,  úgy ahogy azt minden anya szíve súgja, sokkal könnyebb dolgunk lesz a kicsikkel az alvás területén is.

Ha megfigyeljük az állatokat, soha olyat nem lehet látni, hogy ne összebújva aludnának a kicsinyeikkel.

Ha van kutyusotok, cicátok, vagy bármilyen háziállatotok, akinek kicsinyei vannak láthatjátok ezt. Elképzelhetőnek tartjátok, hogy pl. ellés után a macska a kicsiket egy külön helyre lerakja aludni, majd arrébb megy és ő is lefekszik, hogy majd ott nyugodtan kialudja magát? Ez még elméletben is nevetséges, a gyakorlatban pedig nem létezik! Az összes kis újszülött „gombóc” hozzábújik a „mamához” és csakis úgy alszanak. Később ahogy növekszenek, nem csak a pihenés időszakában, hanem amikor csak az anya állat a kicsik közelében van, a kicsinyei őt követik, rámásznak, játszanak vele, utánozzák, ráugrálnak, tőle tanulnak meg mindent, ami a túlélésükhöz szükséges. Közben a mama táplálja őket, anyatejjel természetesen.

A kicsik így érzik magukat biztonságban. A természetben, ha elveszik egy kölyök, nagyon ritka az, hogy visszatalál az anyjához, azaz az elválasztás egyenlő a halállal. Nincs esély a túlélésre, ezért is van nagy jelentősége az elválasztásnak, az elszakadásnak nálunk embereknél is.

Sajnos mi gyakran elnyomjuk az ösztöneinket amikor megszületik a gyermekünk és szépen annak megfelelően, amit mintaként megtanultunk egy szép csilli-villi rácsos ágyba fektetjük a kisbabát. Rosszabb esetben egy külön szobába, ahol otthagyjuk egyedül amikor eljön az este, majd külön megyünk aludni. A kicsi persze csak egy kis időre alszik nyugalomban, majd amikor nem érzi az édesanyja közelségét sírni kezd. Az anyuka 2-3 óra alvás után megy, megszoptatja a babát, majd újra lefekteti és a kicsi újra visszaalszik egy kis időre. Aztán amikor az anyuka a másik szobában éppen a mély alvás fázisába jut, ha egyáltalán van erre elegendő idő, újra sír a pici és a körforgásnak nincs vége reggelig. Reggelre az anyuka totálisan kikészül és a nappalt valahogyan energiaminimumon eltölti… És ez még csak az első ilyen napok egyike volt… Egy darabig mehet a „móka”, de ezt képtelenség évekig csinálni!

Van egy másik alternatíva. Az anyuka elolvas valamilyen alvástanító vagy tréningező módszert és a legrosszabb esetben sírni hagyja a kicsit. Jön a szokásos forgatókönyv szerint az első ébredés, de az anyuka most nem reagál. A baba nagyon sír, már mindenki szenved a családban, de most nem lehet odamenni, mert így lesz eredmény. Ez egyszerűen szörnyű! Ha az anyuka és apuka kibírja a tortúrát legközelebb már tényleg lehet, hogy egyáltalán nem sír a baba, de nem azért, mert már megszokta vagy elfogadta a helyzetet és minden jó, hanem inkább úgy fogalmazhatok, hogy reményt vesztve elalszik. Óriási konfliktusokat szenvednek el már ilyen pici korban, lehet ez rémület- félelem vagy birtokféltés, túlhajszoltság- vagy éppen elválasztás-konfliktus. Tulajdonképpen bármilyen érzettartalommal átélt konfliktus lehetséges, mert ez teljesen szubjektív, hogy melyik baba mit érez egy ilyen helyzetben. És az is lehet, hogy egy idő múlva letranszformálja a minden este aktiválódó konfliktusát és a következő napokban már tényleg átalussza az egész éjszakát. Ezt nem mondanám sikernek, még akkor sem, ha ez a baba tényleg alszik éjszaka, szemben azzal a kicsivel, aki az édesanyjához bújva alszik el esténként és többször ébred éjjel még akár 2-3 éves korban is.

A fent említett kiscicusoknak nincsenek ilyen konfliktusaik, mert együtt alszanak az anya macskával.

Ha a macskákat utánozzuk, akkor nálunk is minden rendben lesz 😊 Ha a döntést meghozzuk az együtt alvással, óriási megkönnyebbüléssel fogunk nagyon jókat aludni. Ezt megígérhetem, bár ne küzdöttem volna az ösztöneimmel a buta minták és tanácsok hatására az első gyerekemnél. Próbáltam követni az előírt normákat, amit úgy ahogy teljesíteni is tudtam, majd szakítottam a konvenciókkal és végre összebújtam a kicsikémmel, majd minden kivirágzott. A második kislányommal már sokkal engedékenyebb voltam, persze ehhez hozzájött az is, hogy egyre fáradtabb és kimerültebb lettem a sok butaság miatt, amikkel szembesültem.

A harmadik gyerkőcöm születésénél már jól ismertem a Germán Gyógytudományt és ez megadta a megerősítést abban, amit belül már régen éreztem, hogy ez így van rendjén. Természetes nyugalommal a születése pillanatától együtt aludtunk és alszunk még most is.

Egyébként ez a cikk azért is íródik, mert rengeteget panaszkodnak azok az anyukák – akik sosem hagyták egyedül a babájukat éjszakára, a kezdetektől együtt alszanak velük – azzal kapcsolatosan, hogy a babájuk rengetegszer ébred fel éjjel cicizni és úgy érzik nehezebb a dolguk, mint azon társaiknak, akik külön szoktatták a gyereküket. És ilyenkor keresik az anyukák az okokat, elbizonytalanodnak, hogy vajon mit csinálnak rosszul, amikor ők tényleg mindent megtesznek. Hasonlítgatják magukat a szomszédhoz és gyerekéhez, hogy az ő fia bezzeg nem is ébred fel éjszaka, pedig ott az anyuka tudatlanul külön szobában altatja már születése óta.

Mindent jól csináltok, nincsen semmi baj! Ez természetes, hogy így történik, még akkor is, ha kicsit melósabbnak tűnik a jelenlegi helyzet.

Meg kell értenünk, hogy az a normális, ha ébred éjjel a kicsi, mert oda akar bújni az anyuhoz, hiszen a közelsége, az illata a puha érintése jelenti számára a nyugalmat a biztonságot és az érzelmi fejlődéshez elkerülhetetlen pillanatokat. Nem beszélve a fogzásos időszakokról, amikor még intenzívebb közelséget igényelnek a kicsik. Az átaludt időtartamok így is egyre hosszabbak lesznek és igen, nincs szabvány időpont, hogy mikor, de eljön az az éjjel amikor reggelig alszik majd a kicsi és mi csak a szuszogását hallhatjuk egész éjjel.

Ezek az éjszakai ébredések általában az anyukáknak sem olyan fárasztóak, ha együtt alszanak, mint az elsőnek elemzett esetben, amikor a lelkiismeretes anyukának mindig át kell menni egy másik szobába kivenni a rácsos ágyból a gyereket, majd visszatenni, majd újra ringatni, ülve szoptatni stb.

Sokkal kényelmesebb szinte félálomban szoptatni és együtt aludni tovább a nagy családi ágyban úgy, hogy minden megy a természet rendje szerint. Ha a kicsi ébred is, szinte csak ellenőrzi az anya jelenlétét és boldogan alszik tovább egy kis anyatejes utánpótlással.

Minden olyan anyukát szeretnék megnyugtatni, aki azt hiszi, hogy ennek sosem lesz vége, és az ő drága kincse sosem fog nyugodtan egyedül aludni a saját szobájában. Ugyanis százszor fogja meghálálni magát ez a gondoskodás. Egy idő után a kicsi saját maga szeretné majd a külön szobát, külön ágyat, mert az nagyon izgalmas és az új felfedezendő dolgok listáját bőviti. Nekem a harmadik kislányomnál ez most majdnem 3 évesen kezdődött, hogy aktívan érdeklődik, hogy mikor aludhat végre a nagytesóival.

Ha a gyerek valamiért nem szeretne levállni az anyujáról és még akár 5-7 éves kora körül is a családi ágyban köt ki esténként, ott bizony lehetséges, hogy ún. birtokzónás konfliktusok aktivitásáról van szó és ilyenkor segíteni kell a problémák felderítésével a körülmények megváltoztatásával abban, hogy behozza a lemaradását és megoldódjon a leválás. Mindenre van gyógyír, ha ismerjük az okokat, azaz a biológiánk működését.

Ha esetleg hezitálsz, hogy mit tegyél és engedj-e a csábításnak az együtt alvással kapcsolatosan, csak biztatni tudlak! Ne félj az együttalvástól, mert ez a természet rendje! A hezitálás csak az energiákat viszi el és a bizonytalanság miatt még kimerültebbé válunk. Nincs jól alvó vagy rosszul alvó baba, ahogy a természetben sincsen jó vagy rossz. Nem mondhatjuk, hogy a nappal az jó, az éjjel rossz vagy a szélcsend jó és a vihar pedig a rossz.

Minden babának pusztán az anyukája jelenléte nyugodttá tudná tenni az éjszakáját. Az anyukája mellett lenne a helye minden újszülöttnek, nem pedig magányosan egy kiságyban vagy már a születés után egy külön kórteremben. Sajnos sokszor az elválasztás már a kórházban töltött időszakban megtörténik. Persze az otthonszülés a legszelídebb és legjobb választás, de már szerencsére kórházat is lehet olyat találni, ahol nem viszik el az anyuka mellől az újszülöttet egy pillanatra sem.

Igen, az együtt alvós éjszakák, nagyon fontos pillérek a stabil szeretetháttér felépítéséhez. Ezzel nem lehet őket elkényeztetni, mert ez a biológiánknak megfelelő. Nem is értem azokat, akik arról beszélnek, hogy egy kicsi babát el lehet kényeztetni, mert ez az összebújás ilyenkor nem más, mint a természetes gondoskodás, amit egy anyának ösztönszerűen tennie kell.

Örömteli összebújós, együttalvós éveket kívánok nektek szeretettel, majd egy sima átmenetet a gyerekszobáig!