Kullancs és egyéb csípések

szunyog_kicsi

Ez a cikk tavaly íródott, de most kiemeltem itt a blogon, mert újra itt a nyár és nagyon aktuális! Szeretettel küldöm azoknak, akik esetleg megijednek egy-egy vérszívó csípésétől, vagy szeretnének egy kicsit tájékozódni egy teljesen más megközelítésből, mint ahogyan azt eddig tudni véltük. Azért is tartom fontosnak ezt az írást, hogy merjetek sok-sok időt a természetben tölteni félelem nélkül. Kirándulni az erdőben, a gyerekeket kiengedni a szabadba, a rétre játszani, a fűben akár zokni nélkül szaladgálni, mert nincs miért pánikolni, ha megértjük a természet törvényeit.

 

Kedvet kaptam írni pár sort a csípések okozta kellemetlen tünetekről. Nem csak azért mert éppen „tombol” a nyugat-nílusi láz, hanem, mert nagyon büszke vagyok rá, hogy az idén nyáron lett egy saját koncentrikus köröket kirajzoló csípésünk.  Lent láthatjátok a képet. Természetesen megörökítettem.

Kiadok egy körözést ismeretlen tettes ellen, mert fogalmam sincs ki vagy mi volt az okozója ezeknek a szép köröknek. Mindenestre az egyik lányom karján láthatjátok a tett helyszínét. Szépen látszik a képen, hogy középen van egy pont a csípés pontos helye és körülötte a bőrön kialakuló köröket kirajzoló Hameri Góc. (A Germán Gyógytudományban így hívjuk ezeket a szerven megjelenő elváltozásokat, rövidítése: HG)

hg új

Efféle bőrtünetet találsz az interneten keresgélve Lyme-folt néven, mely tünetet a fertőző kullancshoz kötik. Fertőzött kullancscsípés okozta bőrelváltozás, írja egy újságcikk. Rendkívül veszélyes, még arcidegbénulás is lehet a szövődmény.

Én egészen biztos vagyok benne, hogy nem volt kullancs a közelben sem, amikor ezt a foltot felfedeztük.

Hatalmas plakátokat lehet látni a kis kullancsokról, őket a legnagyobb szörnyként ábrázolva. Nem csoda, ha megijed egy erdőben sétáló mit sem sejtő anyuka, aki meglát egy ilyen kis élőlényt a gyermekén. Talán csak félelemkeltésről van szó? Lassan ott tartunk, hogy a kullancs szótól is bepánikolnak sokan, sőt ki sem mernek majd menni az erdőbe az emberek félve a fertőzéstől.

Ha a kullancsot kizárom és tovább nyomozok, akkor legyen most a fő gyanúsított egy szúnyog. A kis vérszívó. Ha szúnyogcsípés ügyben kutakodom a neten, akkor is szörnyű történeteket találok arra vonatkozóan, ha így néz ki egy csípés. Ezek után már tényleg nem tudom, hogy sírjak vagy nevessek ezen az egészen.

Szerencsére ismerem a Germán Gyógytudományt. Ha ez nem így lenne bizonyára bepánikolnék az interneten talált rémisztő olvasmányok miatt. Ezen tudás nélkül nem lehetne további DHS-ek (biológiai konfliktusok) nélkül megúszni ezt az egészet. A félelem rengeteg új konfliktusnak (és a későbbiekben új tüneteknek) a megalapozója. Ezért is kellene mindenkinek ismerni a természettörvényeket.

Én nem félek.

Térjünk vissza fő gyanúsítottunkra a szúnyogra. Szerintem egyébként tényleg szúnyogcsípés. Nem alaptalan a vád. Vérszívónk mindenesetre szabadlábon védekezhet. Feltéve, hogy él még. Nem túl hosszú az élettartamuk ezeknek a kis lényeknek, kb. 4-6 hét. Tudtátok, hogy fejlett a hallásuk, melynek a párzási folyamatban van nagy jelentősége? Ezek izgalmas tények, de térjünk vissza a témánkra.  A szúnyog nyilvánvalóan nem mossa meg a szívókáját mielőtt belénk mélyeszti. Úristen, akkor innentől kezdve a szúnyogoktól is retteghetünk! Hiszen lehet akár fertőző is! Ugyanis csakúgy, mint a kullancs, a szúnyog is terjeszthet betegségeket, írja az interneten talált cikk.

Itt máris van egy logikai bukfenc, mert a 4. biológiai természettörvény szerint fertőzés, mint olyan nem létezik, sőt még vírus sincs! Talán ezt a legnehezebb feldolgozni új információként, de a saját tapasztalás meghozza a megértést.

Vannak olyan gyerekek, akiket úgymond imádnak a szúnyogok, kullancsok és vannak olyanok, akiken soha egyetlen csípés sincs. Hogy is van ez? Ennek a mikrobákkal kell, hogy kapcsolata legyen! A kullancsok mikrobaszétosztók. Az egyik gyereknek rengeteg mikrobája van, a másiknak alig van szimbionta készlete, mert pl. az anyukája higiénia mániás. Ez a magyarázat arra, hogy miért szeretnek engem jobban a szúnyogok, mint mást.

És miért lehet ilyen erős bőrreakció az egyik csípéstől, a másikat pedig meg sem érezzük? Megtörténik az érintkezés a pici élőlénnyel, akár vér is kerülhet a bőrfelszín alá. Ha átélünk egy biológiai konfliktust, a lélek jelet ad az agynak, az agy pedig a szervnek. Mindig minden szinkronban zajlik a három szinten, de korántsem egyirányú ez a folyamat. Ha a szervi szinten megszúr a szúnyog, a szervi szintről érkezik jel az agyba, teljesen függetlenül attól, hogy ez bennem tudatosul vagy nem. A bőrreakció pedig koncentrikus körök formájában is megjelenhet a csípés hatására, mert tudat alatt el akarunk választódni ettől a kis élőlénytől. Bármilyen minket ért hirtelen szúrás okozhat a bőrfelhámon kirajzolódó szervi Hameri Gócot. Akár egy injekció is, ha elválasztás-konfliktust élek meg, mert nem akarom, hogy beadják.  Ugyanakkor egy bőrön megjelenő szervi HG-nak nem feltétele, hogy megcsípjen valami, hanem egy oda asszociált elválasztás-konfliktus eredményeképpen is megjelenhet. Több Germán esetleírásában is látunk publikálva képeket elválasztás-konfliktus okozta megjelenő szervi Hameri Gócról.

Mindenesetre a mi esetünkben csípés is volt és szépen kirajzolódott koncentrikus körök is.

Meghozom az ítéletet és kikiáltom a tünet okozójának a szúnyogot. A szúnyog bűnösnek találtatott. Mindenesetre semmilyen szövődménnyel nem számolunk, mert nincsenek következménykonfliktusai a gyerkőcömnek. Még nekem sem, pedig a csípés után pár nappal a kislányomnak elkezdett folyni az orra, pontosan úgy, ahogy azt az internet is megírja a nyugat nílusi láz lefolyásáról. Azt írják, hogy 2-4 nap lappangási idő után orrfolyással is kezdődhet. Hahaha… micsoda véletlen egybeesés. Tényleg az! Azonban a Germán ismerete nélkül, újabb pánikállomáshoz érkeztünk volna. Nem, mi nem ijedünk meg, mert nem hiszünk a mesékben, azaz inkább hiszünk a magyar népmesékben, mint abban, ami erről az internetes portálokon publikálva van.

A Germán Gyógytudomány segít felnyitni a szemünket ebben a kaotikus világban, ahol a természettel való kapcsolódásunk nagyon felületes. Sokszor egyedül érzem magam. Vajon az én gondolkodásommal van baj? Aztán átlendülök ezen, hogy nem szabad elkeserednem, hiszen sokan vagyunk hasonlóan gondolkodók, csak nehezen találjuk meg egymást. Az igaz, hogy kevés lehetőség adódik erre, mert nem vagyunk előtérben, és sokszor okosabb is, ha hallgatunk. A szelíd ember most csendben van, és ha segít úgy segít, hogy azt észre sem veszik. Ki kell tartani, üzenem azoknak, akik szeretettel fogadják e sorokat és magukénak érzik ezen gondolatokat.

Hiszem, hogy minden jóra fordul – pontosan úgy, ahogy az a magyar népmesében is mindig történik -, és egyre többen leszünk nyitottak az új elméletre, melyet saját magunkon meg is tapasztalhatunk.