Nátha

barka_kicsi

Ma felhívott a 88 éves nagymamám és közölte, hogy olvasta a blokkomat. Nem elírás, K-val mondta!  Gratulált, mert imádta olvasni. Még az a szerencse, hogy „nem” elfogult! Mindenesetre, így már biztos lehetek benne, hogy nem vesznek kárba a leírt sorok.

Egy apróság konfliktust szeretnék veletek megosztani, melyet az utóbbi héten tapasztaltam. Szóra sem lenne érdemes, mert egyszerű hétköznapi esetről van szó, de mégis van egy olyan momentuma, ami miatt megörökítem.

A legkisebb gyerkőcöm nincs még 3 éves. Minden nap együtt vagyunk, a délelőttök abszolút a miénk. Játszóterezünk, barátnőzünk, főzünk, takarítunk, kirándulunk, kutyázunk, vásárolunk, pihenünk, mikor mi a program. Ezekért az órákért minden nap hálás vagyok. Igen ám, de a múlt héten felborult a rend, mert az egyik nagyobb lánykám is itthon töltött pár napot. Az első napon még nagy volt az öröm, minden percet együtt töltöttek a tesók, és idilli nyugalom volt. A következő nap már semmi kuriózum nem volt a helyzetben, így elkezdődtek a csipkelődések, veszekedések. Az egyik nézeteltérés odáig fajult, hogy lányok létükre még verekedtek is. A kicsi úgy sírt, ahogy a torkából kifért. Gyorsan elült a vihar, és nem is az első eset volt, hogy ilyet tapasztaltunk. Valami mégis más volt, hiszen ilyesmi a nyugodt hétköznap délelőttjeinken  nem szokott történni, ez tény. Később kint a szabad levegőn játszottak a gyerekek még sokáig. Amikor megunták a kint létet azt vettem észre, hogy nagyon hideg a kicsi keze. Kérdeztem Csengét, hogy ő is fázik-e, de azt válaszolta, hogy egyáltalán nem volt kint hideg. Ez már gyanús volt. (Ha megélünk egy biológiai konfliktust, kihidegednek a végtagok). Később játék közben Ilus gyakran odaszaladt hozzám és mutogatott az orrára.

–          Az orrom, az orrom! 

–          Mi lehet az orroddal?

Vizsgálgattam, de semmit nem találtam. Azt gondoltam felsérthette belül a kis kezével. A mozaik még nem állt össze.

Eltelt így a nap játékkal és az idegesítő ismételgetéssel:

–           Jaj, az orrom, az orrom!

Másnap reggel szipogás és orrfolyás, azaz nátha.

Akkor leesett a tantusz, és bár ezerszer megtapasztaltuk már a nátha kialakulásának folyamatát, de ilyen pipec módon semelyikünk sem tudta észlelni az orrnyálkahártyán lezajló folyamatokat. Ilus talán már az orrnyálkahártya-fekélyesedés helyreállításának kezdetét is észlelhette a veszekedés napján az orrában, amit próbált is nekem jelezni?Emiatt kellett leírnom ezt az esetet, hogy felhívjam rá a figyelmet, hogy a kicsik milyen kifinomultan észlelik és figyelik a testük jelzéseit. Sajnos mi ezt a kapcsolódást szinte teljesen elveszítettük. Gyakran tapasztalom, hogy fiatalok állandó stresszben, hideg kezekkel szaladgálnak és nem veszik észre, hogy ennek súlyos következményei lehetnek, ha nem változtatnak a szokásaikon.

A Germán Gyógytudomány segítségével azonban újra felfigyelhetünk testünk, lelkünk jelzéseire. Hamer Doktor felfedezésével végre újra közelebb kerülhetünk saját magunkhoz, visszatérve ezzel a természet rendjéhez.

Ilus felhívta a figyelmet, hogy a gyerekeknél természetes ez a kapcsolódás, és az új irányú gyermekneveléssel már mi sem fogjuk tudni őket elrontani. 😊 

Azért lábjegyzetként leírom a nátha kialakulásának az okát, ha esetleg új érdeklődő is olvassa az esetet. A nátha az orrnyálkahártya-fekélyesedés regenerálódása. A laphám ödémás közegben orrfolyásos tünetekkel helyreáll. Egy ún. „itt-valami-bűzlik-konfliktus” a lelki ok, mely szervi szinten a fekélyesedést elindítja. Ilusnak nagyon bűzlött, hogy a testvére nem azt csinálta, amit és ahogyan ő szerette volna. Majdnem egy teljes napra volt szüksége, míg ezen túl tudott lépni. Ha a veszekedésük után pár perccel megoldotta volna a konfliktusát, akkor egy tüsszentéssel megúszta volna a helyreállítást, de sajnos nem így történt. Így később el kellett viselni a kellemetlen nátha szokvány tüneteit.