Herpesz és körömrágás

lufik_kicsi

Nagylányom már 14 éves lesz az idén, nem tudom ez hogyan történt… Amennyire közhelyes annyira kell most, hogy írásban is elképedjek az évek múlásán.

Egyik nap amikor hazaért az iskolából a száján egy herpeszt vettem észre. Nem szóltam semmit, de nem tudtam levenni róla a szemem. Tudjátok milyen ez! Nem akarod mindjárt az első percben szóvá tenni, de nehéz leplezni, hogy észrevetted. Tinikorszakról van szó, úgyhogy nagyon nem mindegy hogyan indítasz a témában. Főképp, ha a célod nem más, minthogy felderítsd a lelki okát a tünet kialakulásának. Úgy gondoltam kivárok.

Érdemes volt. Este vacsora után kettesben maradtunk az asztalnál, majd így szól. Látod anyu, hogy herpesz van a számon?

Visszafogtam magam és a „Naná, nem lehet nem észrevenni!” válasz helyett szelíd tekintettel csak bólintottam és ezt mondtam:

–          Igen, látom.

–          Tudod miért van? – kérdezte

A „Nem tudom, de élek halok érte, hogy elmond” válasz helyett, annyit mondtam:

–           Nem tudom.

–          Azért jött ki, mert rágom a körmöm. Körömrágás sínem van.

Most aztán igazán büszke voltam. Kihúztam magam és önelégült arccal vártam a folytatást. (Ez az az érzés, amit “Germános” szülők ismerhetnek. Rádöbbensz, hogy a gyereked tényleg biológiailag gondolkodik és érti az összefüggéseket.)

Körömrágás sín, ez elképesztő, csak hallgattam őt tovább.

–          Többször volt már ilyen, hogy amikor rágtam a körmön, jött a herpesz, ezt már megfigyeltem. Az anya-gyermek oldalon.

–          Erre emlékszem! folytattuk a párbeszédet.

Akkoriban meg is találtuk, hogy mi volt a herpesz kialakulásának oka (DHS).  Születésnapi bulija volt Mesinek, a barátaival ünnepeltünk itthon. Akkoriban sokat rágta a körmét, ami engem dühített. A party közben próbáltam jelezni neki, hogy legalább ilyenkor ne csinálja. Mutogattam a szájára és utánoztam amit csinál. Nem vagyok tökéletes anyuka, sőt, ez így utólag röhejes, főképp, hogy a körömrágásnak is értelme van. Erről majd később. Visszatérve a bulihoz, szerintem nem látta senki, amit csináltam, de ő ezt nem így élte meg, hanem egy oltári nagy DHS-ként. Nagyon ciki volt neki az anyuja célozgatása. A biológiai konfliktusnak egyik jellemvonása, hogy aki átéli élesen emlékszik arra a pillanatra. Az agyunk egy képkockaként rögzíti a helyzetet, ezért volt könnyű leírnom ezt a régi történetet. Én ugyanis egyáltalán nem emlékeztem erre a délutánra, nem úgy, mint a főszereplő, aki átélte a konfliktust. Emesének nem volt gond felidézni pontosan a történteket. Most ez jól jött.

A herpeszt „csók elválasztásnak” is hívhatnánk akár, mert a szájunkra asszociáljuk az elválasztást. Bár a lánykám története is igazolja, hogy nem mindig csókról van szó, de mindig elválasztás-konfliktusról. Miután tőlem akart „elválasztódni” abban a pillanatban, később az anya-gyermek oldalon jött ki a herpesz.

Ezekután az iskolában még egyszer a magyar tanárnő is rászólt Mesire az egész osztály előtt, hogy nem kellene rágni a körmét. Ez azonnal aktiválta a régi konfliktust és akkor már mindkét oldal az anya-gyermek és a partner oldal is reagált. A tanárnő is a partner oldalra tehető, mint ahogy mindenki más, aki nem az anyukája (gyereke a gyereknek pedig ugye nincsen, tehát az anya-gyermek oldal a gyerekeknél még jobban behatárolt). Konkrétan mindkét oldalon szétrepedt a szája széle és ennek előzményeként az egész száján is érzékelhető volt a szárazság.

Ennyit a herpesz történetről, a sínekről és a melléksínekről. Ez már több éve volt, azóta a körömrágásról is leszokott a lyány, egészen mostanáig. Most újra rágta a körmét és jött a herpesz is. Körömrágás sín, ahogy megtudhattuk tőle.

Miért rágja egy gyerek a körmét? Anno rossz szokásnak véltem. Bizonytalanság? Stressz? Félelem? Szorongás? Egyik sem a biologikus válasz! A jó válasz, hogy harapás-konfliktusa van és így vezeti le. Hmmm, hát akkor nem is olyan rossz szokás? Lehet, hogy jobb, ha a körmét rágja a lurkó egy ideig és így a fogak épen maradnak? Ugyanis, ha harapás konfliktusunk van azt a fogaink bánják…

Ezt a kérdést nyitva hagyom és most így zárom soraim. Mindenkinek csodás tavaszváró napokat kívánok!