Kutyusunk elválasztás-konfliktusa

 

Ki ne vágyna rá, hogy tudjon beszélni az állatokkal?

Ez is lehetséges! Hiszen kedvenceinknél is minden pontosan a biológiai természettörvények szerint működik. Az inter-animális biológiai nyelv alapján pedig Dr. Hamer megfogalmazza, hogy az emlős állatok lelke és teste közti kapocs szintén az agy, pontosan úgy, ahogyan nálunk embereknél is.

Biztos vagyok benne, hogy te is tudsz olvasni a kutyusod szeméből, pontosan érzed, hogy mire vágyik. Akárcsak az állat testbeszéde alapján is, ha figyelsz érzékelheted a lelkükben zajló folyamatokat. Ugye elég, ha tágra nyílt szemmel, félrehajtott fejjel várakozóan néz rád, hogy végre irányt mutass neki? Az is olyan mókás, ahogy farokcsóválással jelzi jókedvét és te máris tudod, hogy játszani hív! Az állatok is érző, szeretettel teli lények és lelkük gyógyításával a testi tüneteiknek is búcsút mondhatunk.

Dr. Hamer nagy állatbarátként rengeteg esettörténetet jelentetett meg szakkönyveiben, sokszor ezekkel a leírásokkal adva magyarázatot a különprogramok biológiai értelmére. Kiemelném „Szent Meki kecske őméltóságának” az esetét, mely történet meghatározó jelentőséggel bír a mellrák leggyakoribb okának megértéséhez. A Hamer Doktor által talált kecske beírta magát a történelembe, főképp, hogy később egy akvarell kép is készült róla, ami mindig megmosolyogtat.

Meki kecske

Meki kecske (C. David akvarell, Dr. Hamer: Brustkrebs című könyvéből)

Az állatok a természet részeként élnek, szimbiózisban egymással. A biológiai kódjaiknak megfelelően viselkednek, ami tulajdonképpen a fajfenntartás alapja is.  Hamer Doktor megfogalmazása szerint mi is közös hálózatra vagyunk kötve az állatokkal, éppúgy, ahogy a növényekkel is, és mindahányan vagyunk, ennek a csodálatos rendszernek a részeként élünk. Az ember sajnos feldúlta a környezetét és egyre jobban veszti el a kapcsolódást a természettel, megbillentve ezzel a biológiai egyensúlyt.

Az állatok érzelmi életéről litániát lehetne írni, de ez nem célom és ehhez én keveset is tudok erről. Azonban szeretettel ajánlom a kutakodást mindenkinek, mert rendkívül szerteágazó és hihetetlen felismerésekhez vezető téma. Főképp azoknak, akik a Germán Gyógytudományt szeretnék mélyebb összefüggéseiben megérteni.

Nézzük most Csoki kutyánk hosszú elválasztás-konfliktus aktivitásának eredményeképpen létrejött szőr kikopásának rövid történetét. Micsoda mondat! 🙂

Kezdetben két kutyánk volt. Két, egy alomból származó, mudi, szuka kutyust neveltünk fel. Sajnos nemrég az egyik szépséges és kissé bohó kutyusunkat tovább kellett ajándékozzunk egy új gazdihoz. Hogy miért? A biológia törvényei követelték ezt tőlünk, ahhoz, hogy a házunk táján és a kutyusok lelkében is nyugalom legyen.

Rutintalanok voltunk, amikor kölyökként magunkhoz vettük őket. Nem tudtuk, hogy két szuka kutya közti harc az alfa titulusért sosem szűnik meg. A „lányok” közt a rivalizálás folyamatosan zajlik. Miután ez a biológia rendje, neveléssel, tanítással, kutyaiskolás módszerekkel bármivel, amivel próbálkoztunk rendet tenni köztük, kudarcot vallottunk. A biológiai kódok ellen harcolni sziszifuszi felesleges időtöltés. Hosszú idő után gyötrelmesen nehezen hoztuk meg a döntést arról, hogy a két kutyát szét kell választanunk. Nagyon szeretjük mindkét kutyust, így megválni egyiküktől…, tudtuk, hogy nem lesz könnyű. Nem is volt az. Úgy döntöttünk majd a sors hozza, hogy melyikük marad velünk és melyiküket adjuk át egy jól kiválasztott gondos gazdihoz.

A folyamatos rivalizálás miatt folytatott harcban Csoki általában alul maradt. Szeder a karakteresebb kutya ezt a gyakori győzelmét erős morgás közepette úgy jelezte, hogy elülső lábait Csoki hátára helyezve ráfeküdt és lenyomva tartotta őt. Ezt a győzelmet mindig egy jó pár perces küzdelem előzte meg ugatással, pörgéssel-forgással. A kutyák verekedtek, hangoskodtak, ugattak és ezt mindig megtették, ha épp érkezett hozzánk valaki vagy mi jöttünk ki-be a házból. Őrület volt, minden szinten. Minden családtagunk szenvedett ettől, kimondva kimondatlanul, de legfőképpen Csoki. A barna szőrű eb nem adta fel a harcot és újra csatába szállt. Nagyon leamortizálódott szegényke a testvérével együtt töltött pár évben. Különleges színű szőre először fényét vesztette, puhasága eltűnt és egyre jobban kikopott, pontosan ott, ahová a mancsait helyezve ráfeküdt az örök rivális.

Az állatok szőrének kihullása, csakúgy, mint a hajunk hullása egy elválasztás-konfliktus következménye. Azonban a kutyák szőrváltása, a vedlés folyamata egy természetes folyamat, ilyenkor nincs miért konfliktust keresni.

A képen őszült részek is látszanak Csoki hátán, ami azt jelenti, hogy brutális-elválasztás konfliktust is átélt. Az őszülés nem ám a bölcsesség eljövetele, hanem egy brutális elválasztás-konfliktus eredménye. Igen, bizony nálunk embereknél is. Akkor miért őszül meg szinte mindenki időskorban? Nem sokat kell gondolkodni ahhoz, hogy erre a kérdésre is kitaláld a választ. Sorban elveszítjük szeretteinket. A szülők elvesztése, az anyuka, aki simogatta sokat a gyermeke “buksiját”. A mama elvesztése általában meghozza az első ősz hajszálakat.

Visszatérve a kutyáinkhoz, új gazdi után kutakodtunk az egyik kedvencünk részére. Mindkét kutya után többen érdeklődtek és végül Szederbe szeretett bele az első komoly érdeklődő, aki megismerkedett az állatkáinkkal. Szedertől fájó szívvel elbúcsúztunk. Ugyanakkor már az első napon ránk szakadt a csend hozta nyugalom. A vonyítás, ugatás, azaz a kutyaharc mentes nap, megkönnyebbülést hozott a családba. Csoki is könnyen megszokta az új felállást és egyre jobban élvezi az új pozícióját a háznál.

Ismerve a Germán Gyógytudományt tudtuk, hogy kutyusunk szőre hamarosan regenerálódni fog, mert megoldódik az elválasztás-konfliktusa. Megszűntek a sínek is, így ez nem lehetett másképp. A gyógyulást segítettük sok szeretettel teli simogatással a kikopott részeken. Tudtuk előre, hogy így lesz, de azért a képek ez esetben is beszédesebbek.

Itt láthatjátok a kutyusunk kikopott bundáját az első képen. Mellette pedig a most télen készült képet a már „egyke” családi kedvencünknek.  A sokkal dúsabb és újra puha egészséges fényű és különleges színű barna bundáját élmény simogatni. Még mindig látszik a kopás nyoma, tavasszal az újabb szőrváltás hozza majd meg a teljes regenerálódást.

         csoki_előtte_kicsi csokiutána

Lábjegyzet: Szeder kutya is jól van, bár egy kicsit meghízott, ahogy az új gazdija mesélte. Kapott ő is egy olyan családot, ahol nem kell már rivalizálnia, mert mindenki számára ő az első számú kedvenc.

Kívánok sok szeretettel teli élményt az állataitokkal való kapcsolataitokban is!