A mézédes falat

nyelőcső_kicsi

Ma kezdődik az advent időszaka. Ez az eset pont ez idő tájt történt tavaly, ezért jutott eszembe, szeretném veletek megosztani.

A nyelőcső egyik lehetséges Értelmes Biológiai Különprogramjáról lesz szó. Erről ritkán olvasni beszámolót, ezért lehet érdekes számotokra is.

Elképedtem, amikor a 10 éves kisfiú, elmesélte, hogy mi történt vele, azaz mi okozta a furcsa és kissé kellemetlen nyelési ingerét és később a sok váladékot a “torkában”, ami nagyon zavarta őt. Az oknyomozás mindig izgalmas. Főleg akkor, ha a szülők is jól ismerik a Germán Gyógytudományt és gyermeküket ebben a szellemben nevelik. Így volt lehetséges, hogy Andris pár jól becélzott kérdés után, már a konfliktusáról beszélt nekünk. Katartikus élmény volt. Mindig az, mert Dr. Hamer igaza evidens, de megtapasztalni többedszer is élmény.

Az előzmények:

A szülők nagyon szerették volna pontosan ismerni a kiváltó okot. Ismerve a biológia természettörvényeit, az első nyeremény az, hogy nem kell megijedni a tünetektől. Sőt! Örömmel üdvözölhetjük őket, hiszen iránymutatást adnak az oknyomozásban. A Germán ismeretek nélkül ijesztőnek számító tünetek, legtöbbször már a gyógyulás jelei. Tényleg izgalmas munka előtt állunk ilyenkor mindig, mert meg kell nevezni a lelkünk legmélyén elrejtett pillanatot.

Halkan jegyzem meg, hogy a jelenlegi orvoslásban a tünet oka általában ismeretlen. Egy kicsit mazsoláztam az interneten, hogy mi az oka a nyelőcső elváltozásának vagy a nyelési nehézségeknek. Legalábbis szerintük. Csak a kedvenceimet írom le. Túlzott alkoholfogyasztás, dohányzás, túlságosan forró ételek, italok fogyasztása, rossz étkezési szokások, rossz fogak. Ezentúl kérek mindenkit, hogy langyosan fogyassza el az ebédkor felszolgált húslevest, nehogy nyelőcső rákja legyen a jövőben! Szerintetek egy 10 éves kisfiúnál melyik verzió állhatott fenn? Hát persze, hogy egyik sem.

A kis kitérő után térjünk rá, hogyan találhatjuk meg a valódi okot. Ez mindig kisebb-nagyobb kriminalisztikai munkát jelent. Sokszor egy jó beszélgetéssel gyorsan kiderül a biológiai konfliktus (DHS). Bár lehet olyan is, hogy hosszú ideig nem jutunk dűlőre, mi is lehetett ez a fontos kiindulópont. A gyerekeknél azonban mindig könnyebben megy minden, ők az élet csodái.

A konfliktus pillanatában, nincs idő gondolkodni sem. Vicces lenne egy hirtelen kialakult helyzetben, ha még választani is lehetne az Értelmes Biológiai Különprogramok közül. Hmmm… most elválasztás legyen, vagy egy falat-konfliktus? Természetesen ez nem így működik.

A különprogramok legmeghatározóbb pillanatának pontos ismertetőjelei vannak, ezért tudjuk egyértelműen, hogy mit keresünk. Nézzük Andris akkori tüneteit, mert szervi szintről a legkönnyebb indítani az oknyomozást.

A kisfiú folyamatosan, zavaróan nagyokat nyelt. Akkor is észre lehetett venni, ha éppen nem evett semmit és a csendben feltűnő volt. Az anyuka nem tudta kifejezőbben leírni, mint, hogy „idegesítően nagyokat nyel”. Először azt hitték rossz szokás. Többször meg is kérdezték tőle, hogy ezt miért csinálja? Azt mondta, hogy kényszerűen csinálja: „olyan mintha lenne valami belül a torkomban, de nem tudom letisztítani”.

A Germánban nagyon fontos, hogy a csíralemez származást be tudjuk azonosítani, ebben az esetben azt, hogy a nyelőcső melyik része lehet érintett. A Germánosok bibliáját (Tudományos Táblázat) felcsapva ti is megtalálhatjátok, hogy a nyelőcső alsó egyharmada belső csíralemezhez tartozik, a felső kétharmadát pedig laphám fedi (külső csíralemez származású). A konfliktustartalom ennek függvényében eltérő.

Tudtam, hogy mindenképpen Andrist kell megkérdezni, teljesen mindegy, hogy a szülők mit mondanak vagy gondolnak, mert a konfliktusáról csak ő adhat lényegi információt.

Így is tettünk. Elkezdtük kérdezgetni őt, akinek ez a faggatózás a lehető legtermészetesebb dolog volt, még a Germános szakkifejezéseket is bátran használhattuk. Így azt is tudta, hogy most rajta a sor. Elhangzott több kérdés, ő csendben hallgatott, majd amikor határozottabban a falat-konfliktusra kérdeztünk rá, elindult a szóáradat.

Andris! Kellett lenni valaminek, amit le akartál nyelni és ettől a valamitől később nem tudtál megszabadulni. Akkor elcsíptem a kissrác szemében a felismerés pillanatát és már ömlöttek is belőle a kedvesen összefűzött mondatok. Megpróbálom visszaadni az általa elmesélt történetet. Ugyanúgy sajnos nem sikerülhet, be kell érnetek a visszaemlékezésemmel.

Ha a suliban szünet volt, kötelezően az iskolaudvarra kellett menni a gyerekeknek. Andris barátaival, Attilával és Norbival mégis bent maradt a teremben, mert felkeltette az érdeklődésüket az egyik polcon elhelyezett mézeskalács házikó. Arról beszélgettek, hogy vajon milyen finom lehet és azzal viccelődtek, hogy lecsípnének a mézes építőanyagból felhúzott falakból egy picikét.

Nem sokkal később, míg a barátok beszélgettek, Attila ténylegesen letört a mézeskalácsházról egy kis csillagot. Odahozta a főszereplőnknek és betette a szájába azzal az utasítással, hogy „Gyorsan edd meg Andris!” Nem is kellett neki kétszer mondani, mert a falat nagyon ínycsiklandó volt, mindegyikük erre ácsingózott. Gondolkodás nélkül lenyelte a darabkát, és mentek is ki nevetve az udvarra. Az azt következő tanórán egy másik osztálytársuk észrevette, hogy hiányzik a mézeskalácsházról egy rész és felháborodva szólt a tanár néninek. A hölgy erős hangjával hirtelen csendet kért és megkérdezte tud-e valaki valamit az eltűnt mézeskalács csillagról? Érdeklődött, hogy ki törte le a díszt? Attila és Norbi csak lapítottak, sunyi tekintettel néztek Andrisra, aki csak arra gondolt, hogy „remélem nem derül ki, hogy én nyeltem le”. (DHS pillanata) Aztán meg is úszták a további kérdezősködést.

Később egy ismeretlen napközis gyerek lett az iskolában a fő gyanúsított, mert rajtakapták, ahogy piszkálta a mézeskalács házat. Mások is törtek le belőle darabokat, így a figyelem elterelődött a mi kis csínytevőinkről. A kissrác még azt is kiemelte, hogy a tanár néni puhatolózása közben szörnyű volt azt észrevenni, hogy egy kamera van a teremben. Lehet, hogy rögzítette az egészet és kiderül a turpisság? Bár a másik két gyerek törte le a darabkát, de ő nyelte le a finom falatot. “Bár ne történt volna meg” – gondolta.

Ismételten idéznem kell Dr. Hamert, hogy az „élet adta történeteket nem lehet így kitalálni”. Számomra zseniális ez az eset is.

Bár erős volt a konfliktus megélése, de még aznap meg is oldódott azzal, hogy egy másik gyerek is megkóstolta a tiltott csemegét és elvitte a balhét. Viszonylag gyors konfliktusmegoldás volt, de a következő hetekben többször kiújult a konfliktus, míg központi kérdés volt az iskolában a mézeskalácsházat érintő csíntett. A történetből egyértelműen kiderül, hogy a nyelőcső alsó harmada volt érintett, mert bizony Andris be akarta kebelezni azt a finomságot. A lélek lenyomatát az agyban, az agytörzsben találtuk volna a jobb oldalon (Hameri Góc). Általában, ahogy Dr. Hamer írja, a gyógyulás spontán, bűzösen lezajlik, anélkül, hogy azt bárki is diagnosztizálná. A mézeskalács csillag egy beszorult falat volt, ami megakadt a fiú torkán, és amitől később szeretett volna, de már nem tudott megszabadulni. A tünetei is mutatták, hogy a nyelési ingert később erős váladékozás kísérte, majd a konfliktus tudatosítása után lassan kifutott a különprogram.

„Szerettem volna megenni, de bárcsak ne nyeltem volna le!”

Nagyon izgalmas, hogy egy ilyen esetet is leírhattam és, hogy egy ünnepi dísz milyen kalamajkát tud okozni az iskolában. Minden jó, ha a vége jó, megszűntek a kellemetlen tünetek. Ez a Germán Gyógytudomány a gyakorlatban. Alkalmazd te is, hiszen a természettörvények nálad is működnek!

Ha ezt a különprogramot szeretnéd részletesebben tanulmányozni, ezen a linken értékes információkat olvashatsz Dr. Hamer tollából.

A nyelőcső Értelmes Biológiai Különprogramja

A fent leírt elbeszélés nem oktatási tananyag, hanem iránymutatás és kedvcsináló, hogy minél többen helyezzétek át a gyakorlatba a tudományos elméletet.

Minden kedves olvasónak és családjának kellemes készülődést, boldog családi együttlétet és a gyermekeiteknek izgalmakkal teli várakozást kívánok!