Az anyukám az enyém!

fiusanya_kicsi

Egyszerű és nagyszerű ez az eset, melyet végre van időm időtállóvá tenni, azaz leírom nektek. Annak apropóján jutott eszembe, hogy nemsokára újra meglátogat minket az egyik legkedvesebb barátnőm és kis családja, akikről ez a történet szól. Ezért is imádom a nyarat, mert több időt tudok szakítani az igazán fontos dolgokra, így a barátokra is.

A barátnőmmel nagyon közel laktunk egymáshoz mielőtt vidékre költöztünk. Még ma is érzem a közös kávézások illatát, a nagy beszélgetések hangulatát és a vidám perceket, amit a gyerekekkel közös bulikon együtt éltünk át.

Ma már távol lakunk egymástól, de a szívem egy része most is az övék. Ami a legfontosabb, hogy a vidám percek azonnal megérkeznek, amikor csak találkozni tudunk. Így aztán, amikor meglátogattak minket tavaly nyáron, nagyon feltöltődtünk.

Az egyik legforróbb nyári napon érkeztek, a medence javában üzemelt a kertben, a nagy gyerekeink játszottak, a hangulat a szomszédunkat idézve olyan volt, akárcsak a Riviérán.

Tavaly még nem volt egy éves a legkisebb lánykám. Ez fontos információ lesz az eset kapcsán. Igazi babuci volt, aki mindenkit levett a lábáról, aznap éppen a „barátosnőmmel” tette ezt.

Ahogy megérkeztek hozzánk, barátnőm folyamatosan azon „dolgozott”, hogy a kicsikémnél bevágódjon. Imádta őt dédelgetni, puszilgatni, azaz úgy babázni, ahogyan arra egy igazi anyatípusú ízig-vérig nőszemély vágyik ilyenkor. A bizalmi helyzet gyorsan meg is teremtődött köztük.

Közben több szálon futottak az események, még kirándulni is voltunk napközben a közeli erdőben. Senkinek nem tűnt fel, hogy valakinek a lelke kissé fel volt dúlva.

Ő nem volt más, mint a barátnőm nagyfia. Egy mindig jókedvű, huncut szemű, igazán vagány, lassan kamaszkorba lépő srácot képzeljetek el. Ő is a szívem csücske, itt ebben az írásban most Csillagszeműnek fogom hívni. Nagyon jól érezte magát nálunk ő is, a mókázás mindenkinek jól ment egész nap. Sőt a barátnőm fia többször kézbe vette a pici lányomat is. Babázott. Akkor még mit sem sejtve meg is jegyeztük, hogy mennyire aranyos, és jól jönne neki egy kistesó.

Ugyanakkor „valami” nagyon bosszantotta őt, mint az utóbb kiderült. Erre csakis a később jött tüneteiből következtethettünk, mert látszólag egész nap minden rendben volt.

Még egy részinformáció. A kicsikémet le kellett tennem aludni, amikor a nap már delelőn járt. Míg én dajkáltam, a barátnőm összedobott egy finom gyrostálat ebédre, amit az előre elkészített görög salátával tálaltunk. Így az ebéd is fantasztikus volt, mint az egész nap. Az ételből nem keveset fogyasztottunk, emiatt a tzaziki lett a főbűnös a nagyfiú későbbi tünetei miatt.

Nem húzom tovább a lényeget, miután véget ért a mókás nap, aznap éjszaka hányt a Csillagszemű barátunk. Oh, igen konstatálják most a rutinos Germán Gyógytudományt ismerő olvasók: a birtokbosszankodás-konfliktus okozta gyomor kisgörbületének a krízise. A kisrác jobb kezes és igazi fiús fiú, bár valószínűleg volt már ilyen konfliktusa az anyukájával kapcsolatosan, így egy sín lehetett, ami elindította újra a különprogramot.

Az anyukám az enyém, ő az én birtokom!

A birtokbosszankodás tárgya a mi legkisebb családtagunk volt, akivel túl sokat foglalkozott a nagyfiú anyukája. Miért nem rám figyel, miért játszik vele olyan sokat?

A fiúk birtoka az anyukájuk. Nagyon gyakran reagálnak az édesanyjukkal kapcsolatosan birtokkonfliktussal. Ha például az anya elhagyja a családot a kisfiú elszenvedhet egy birtokvesztés- konfliktust is, amivel egy életre szoftivá válhat. Szoftinak nevezi Hamer Doktor a nőies férfiakat, azaz a másodfarkast, aki a homoszexuális férfi. Persze ők találhatnak később egy férfias nőt, akivel látszólag normális párkapcsolatban élhetnek.

A birtokbosszankodás azt jelenti, hogy a riválisom már ott van a területemen és idegesít. Később a férfinál tipikus birtokbosszankodás, ha a felesége megcsalja őt.

A barátnőm fia feldúlt volt amiatt, hogy az anyukájának elvitte a figyelmét a kis „tündér”baba. Nagyon idegesítette őt, hogy nem száz százalékos figyelmet kapott aznap. Valószínűleg azért babázott ő is, hogy újra a középpontba kerüljön a szeretett anyujánál. Egyáltalán nem a kisbaba érdekelte őt.

A konfliktusaktivitást nem vettük észre, mert mindenki túlfűtött hangulatban volt és pörgött egész nap. A kissrác nem jelzett gyomorfájdalomról sem, pedig nyilvánvalóan, ha enyhén is, de már napközben kellett, hogy fájdalma legyen, amiről a sok esemény nyilván elterelte a figyelmét.

Gyorsan eltelt a nap, jó élményekkel feltöltődve integettünk este a búcsúzáskor. A konfliktus is megoldódott, hiszen újra az anyukája teljes figyelmét élvezhette a kis barátunk, és a sok jó élmény miatt jó érzéssel zárta végül a napot. A konfliktusmegoldást mindig megszakítja egy ún. szimpatikoton kicsúcsosodás, ami nem volt más ebben az esetben, mint a hajnali hányás.

Másnap beszéltünk telefonon a barátnőmmel. Elmesélte, hogy mi történt az éjjel a sok gyros és tzaziki miatt, „ami megfeküdhette a gyomrát a fiamnak”.  Akkor, mint villámcsapás hasított belém a felismerés és a most már le is írt történet.

Mindent elmagyaráztam ezzel kapcsolatosan a barátnőmnek, aki mindig érdeklődően hallgatja meg Dr. Hamer elméletét és az ok-okozati összefüggéseket.

A nagy kérdés az, hogy az idei nyári találkozónkon újra sínre kerül-e a vagány fiú. Vajon sikerül-e ennek tudatában ügyesen, tudatosan úgy irányítanunk a helyzeteket, hogy ne legyen kellemetlen tünet egy ilyen szuper nap után?

Minden Germán Gyógytudomány iránt érdeklődőnek sok vidám nyári napot kívánok szeretettel!