Torokgyulladás

education, elementary school, learning and people concept - grouAmikor kedvtelésből elkezdtem lejegyezni a gyerekeimmel kapcsolatos Germános megéléseket, korántsem gondoltam volna, hogy a szűk családunkban megélt napi tapasztalások egy blogot simán ellátnak majd történetekkel.

Eset van bőven! Ez is csak azt támasztja alá, hogy a biológiai konfliktusokat nem tudjuk elkerülni akkor sem, ha már zsigerileg értjük Hamer Doktor zseniális felfedezését. A megbetegedést okozó biológiai konfliktust megúszni a gyerekek sem tudják. Főképp nem olyan életvitel mellett, mely már nagyon eltávolodott a természettől és melybe sajnos belekényszerülünk. A legnagyobb odafigyelés mellett sem óvhatjuk meg kincseinket a váratlan helyzetektől. Az igazi megelőzés az ismeretek elsajátítása, mert felismerve a folyamatokat megértést kaphatunk. A megértés pedig maga a terápia, a tünetenyhítés, és egyben a fájdalomcsillapítás is.

Remélem, hogy az egy csokorba gyűjtött Gyermekgyógyír írások fontosak lesznek majd a gyerekeimnek és bízom abban, hogy felnőttként ők is bővítik majd a tapasztalati jegyzeteimet az unokáim számára.

Veled is örömmel megosztom ezt a naplót kedves olvasó, hogy rávilágítsak arra, hogy a természettörvények mindenkire érvényesek, így ezek a történetek bárkivel megtörténhetnek. Szeretném, ha futótűzként terjedne a Germán Gyógytudomány kis hazánkban, ami nem pusztán a jövő orvostudománya, hanem egy életstílus. Hozzuk divatba a Germánt! Ez csak együtt lehetséges, veled! Ha ezek az írások megmozdítanak benned is valamit, akkor már kész vagy arra, hogy változtass. Adj esélyt magadnak legalább a megismerésre, és megtapasztalod majd, hogy ez az igazság.

Ez nem a könnyű út, itt a felelősséget már nem tudod átadni senkinek. Szembe kell nézni saját félelmeiddel is, és ki kell mondani a nevüket, hogy elhallgassanak végre benned. Minden következő esetben beigazolódik majd, hogy a természet senkivel sem igazságtalan. Mindenkivel egyenrangúan bánik. Egy túlélőprogramot indít el, ha szükséges, melynek nyomógombjai a bennünk lévő biológiai kódok. Attól függ, hogy mikor melyik Értelmes Biológiai Különprogram indul el, hogy éppen milyen folyamatra van szükségünk a váratlan probléma megoldásához majd később az egészségünk helyreállításához.

Kiosztották a félévi bizonyítványt, csak hogy belecsapjak az aktuális esetleírásba.  Minden félévben kiosztják, nincs is ezzel baj. Az idén viszont lázat, torokgyulladást és orrfolyást is kaptunk a bizonyítvánnyal együtt. Mármint Emese hozta a bizonyítványt, és övé lett az influenzás tünetegyüttes is.

A bizonyítvány izgalmas dolog minden esetben, de legfőképp akkor, ha a tinédzserkorba belépő lányommal a félév előtt pár hónappal iskolát váltunk, csak hogy ne legyen unalmas. És az új gimnáziumi osztályban a követelmények sokkal magasabbak lesznek, mint ahogy azok a sima tantervű általános iskolában voltak. Az átmeneti időszakot átvészelve minden rendben ment, azonban volt egy kis bökkenő. Mesi nyelvtanból egy négyest „vitt magával” a régi iskolából, amit valami miatt az új tanárnő „elfelejtett” az elektronikus naplóban rögzíteni. Ne is mondjátok! Igen, elektronikus napló van, elektronikus üzenetek, online bizonyítvány, bankszámláról bankszámlára utalom az ebédpénzt és lassan már chipes beléptetetéssel lehet majd belépni az iskolába. Nem tudom, hová tartunk.

Tehát a négyes nem lett beírva. Azonban írtak egy dolgozatot, ami nagyon rosszul sikerült, mert olyan anyagból kérdeztek, amit még nem tanult. Ez kettes lett. Már magában ez lehetett volna egy DHS (biológiai konfliktus = a betegség kiváltó oka) a lányomnak, mert jó tanuló és igazságtalanság volt tőle, ezt így számon kérni. Ezen azonban még átlendült, hiszen nem rajta múlott a rossz jegy. Igen ám, de ez a kettes be lett vésve a „szájber naplóba” és itt álltunk a félévi zárás kapujában. Nem felelt, nem kapott más jegyet, egyetlen kettes volt ebből a tantárgyból beírva. És eljött az a nap, amikor már Emesém másra sem tudott gondolni és más gondolata sem volt csak ennyi. „Kettes leszek nyelvtanból.”

Ez az itthon töltött időben és hétvégéken rengetegszer elhangzott. Nagyon sokszor kaptam rajta, hogy nézegeti az online naplót, hogy történt-e valami változás, esetlegesen beírásra került-e végre az a másik jegy. Már figyelmeztettem is rá, hogy ezen annyit pörög, hogy ebből „baj” lehet, de akkor már rég túl volt a DHS-eken. Nem tudott a hozzáállásán változtatni, mert nagyon érzékenyen érintette a téma. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda. Az egyik naplónézegetésnél látta, hogy az ominózus kettes törlésre került és több más jegy beírásra került a helyébe az eddigi teljesítménye alapján. De ez még nem hozta a tüneteket. A végleges megoldás akkor történt, amikor kiosztották a bizonyítványt. Ez így jól hangzik, de nem fogjátok elhinni, a bizonyítvány is online bizonyítvány volt, amit nem oszthattak ki, mert csak az „intergalaktikus térben” létezik. Mindenesetre ötös lett a minősítése szinte minden tantárgyból, lett pár négyes is, az egyik köztük a nyelvtan. Hiába magyaráztam neki előtte, hogy kizárt dolog, hogy kettesre zárja le őt félévkor a nyelvtantanár. Ő akkor konfliktus-aktív fázisban volt és maximum csak pillanatokra lehetett kilendíteni a stresszállapotából. Ennyit a pszichologizálásról. Nem működik, ha a biológiánkról van szó. A tényleges megoldással a jó bizonyítvánnyal kapcsolt helyreállításba a gyermekem.

A lélek szintjéről nehezebb tájékozódni. Tudtuk végig, hogy Emese konfliktus-aktív fázisban volt. Azt is, hogy a nyelvtan miatt. Ismétlődő gondolatok kínozták: „Kettes leszek nyelvtanból.” Álmok gyötörték, ahol a színtér az iskola volt és csak záporoztak a rossz jegyek. Nagyon pörgött napközben és többször voltak hidegek a kezei, mint melegek. A pontos konfliktustartalmakat azonban csak a tünetekből tudtuk beazonosítani.  A szervi szintről a legkönnyebb tájékozódni és az sosem hazudik. Orrfolyással kezdődött a helyreállítás. Igazi bűzkonfliktus, ezt könnyű lett volna megjósolni, persze, hogy bűzlött neki az egész helyzet! „Nem tudom kiszimatolni”

Több tünet is volt, erős torokfájás és láz. Jobb oldali torokfájás: végre megkapta a jó jegyet nyelvtanból és a majdnem kitűnő bizonyítványt. Bal oldal: megszabadult a kettestől.  A láz és a rossz közérzet miatt a második félév első pár napját itthon töltötte az én kis büszkeségem, egy újabb tapasztalással gazdagodva a Germán Gyógytudomány terén is.

Közben az osztályukban nagyon sokan hiányoztak, az iskolában influenzajárványt hirdettek. Vajon több gyereknek is konfliktív szituációkat hozott a félév előtti sok számonkérés, és megoldások jöttek a bizonyítványosztással? Ezt mindenkinek a fantáziájára bízom. Az, hogy járvány vagy fertőzés van, már csak egy régi Pasteur imázsát óvó dogma marad.

Ma egyébként nekem is volt egy konfliktusom. Nem tudom, hogy ti mit tapasztaltok, de én a tágabb családi kört – ide értve a szülőket, a testvéreket és a rokonságot –, a Germán szempontjából a legnehezebb terepnek vélem. Hiszen azt gondolnád elsőre, hogy ők azok, akiknek a legjobban fogsz tudni segíteni és így ők is részesei lehetnek annak a felszabadító érzésnek, amit ez a tudás jelent. Aztán szép lassan rájössz, hogy pont nem. Persze vannak kivételek, sőt kisebb sikerek is, amikor érdeklődnek a munkám iránt vagy nyílt szívvel kérnek segítséget, iránymutatást valamilyen betegség kapcsán. Büszkén mondják, hogy milyen jó, hogy fáj ez vagy az, mert ez már a megoldás! De ott vannak ám a pikírt megjegyzések, értetlen, szánó arckifejezések vagy egy jól betalált kérdés egy családi összejövetelen, hogy „te még mindig a Germánnal foglalkozol?”. És akkor ott hirtelen rájössz, hogy semmi nem ment át neki a legutóbbi előadáson, amikor ő is ott ült. Erre kifejlesztettem egy szuper arckifejezést és pillarezegtetést, amit bárkinek megtanítok, ha igényli, mert mindig beválik. Valamiért utána soha nem jön még egy hasonló kérdés. Úgyhogy ezek már leperegnek az öreg Germános válláról, de ami ma történt, na az tényleg nem semmi!

Egy közeli hozzátartozóm felhívott telefonon és miközben a gyerekekről érdeklődött két mondat között megjegyezte, hogy az egyik barátja volt egy Germán tanfolyamon. Már ettől a félmondattól is kitágultak a pupilláim, pedig itt még semmit nem mondott, ahhoz képest, ahogy folytatta. A barátja azt mesélte, nagyon jó volt az előadás. Azzal fejezte be a mondandóját, hogy barátjától azt is megtudta, hogy a Germán Gyógytudomány egy TUDOMÁNY. Hát ez a mondat letaglózott. Milyen jó is egy ilyen nap! Amikor egy rokonod rájön és fel is hív emiatt, hogy a Germán Gyógytudomány egy igazi tudomány. Amikor már évek óta folyamatosan erről beszélek, hol lelkesen, hol tüzesen, hol bátortalanul, hol hevesen és lazán túllépnek rajta a családban. „De azért vannak a jó barátok” dúdolhatnánk, akik hirtelen egy röpke pillanat alatt is ki tudják lendíteni a szkeptikus álláspontjából a rokonságot. Ez volt a napom fénypontja. Tudtam, hogy valami még hiányzott, de azt nem tudtam megfogalmazni, hogy mi. Ez volt a hiányzó információ.

És most a viccet félretéve. Igen, Dr. Hamer legfontosabb érdeme, hogy tudománnyá emelte az orvoslást a felfedezésével, hiszen kivétel nélkül minden esetben reprodukálható már a következő esetben. Pontosan úgy, ahogyan az Emesém esetében is történt, és ahogy veled is történni fog a legközelebbi esetben.

http://www.germangyogytudomany.hu