Itt járt a Mikulás

mikulasunnepseg2Gondolom, hozzátok is ellátogatott az idén a nagyszakállú Mikulás. Jó esetben hozott valami finomságot, ha szerencsétek volt, még nektek is, nem csak a gyerekeknek. Az idén nekem nem volt szerencsém. Pedig vártam, de hát ez van. Lehet, hogy ebben az évben elhibáztam valamit. Majd jövőre kiteszek magamért, ezt most megígérem!

Egyébként sem találkoztunk személyesen a Mikulással, csak az ablakba kipakoltuk a tisztára pucolt csizmákat. Ezt a részét kedvelem ennek a várakozásnak, mert a ritka alkalmak egyike, hogy a gyerekeim cipőt pucolnak. Aztán este valahogy besurrant úgy, hogy észre sem vettük, majd ment Isten hírével. Mindenki nagyon boldog volt, még a 12 évesem is úgy beleélte magát a Mikulás legendájába, hogy egy-egy pillanatra még én is azt hittem a csoda minden évben megtörténik. Olyan történetet kerekített a Mikulás útjáról, hogy csak tátottuk a szánkat. Főképp akkor, amikor megláttuk a piros csomagokat az ablakban. Hát persze, hiszen a csoda bennünk él.

Ha a gyerek pici, nincs még 3-4 éves, akkor jobb, ha csak a képzelet játékára bízzuk a Mikulás meséjét. Teljesen jó, ha nincs személyes találkozás. Leírok egy történetet, hogy kiderüljön, miért is gondolkodom így.

Egy Germán Gyógytudományban jártas nagyapa egyéves kisunokájának gégegyulladása lett, most decemberben. Mitől lehet egy egyéves kislánynak ilyen tünete, amikor a széltől is óvva van a család legkisebb tagjaként? Járjunk utána!

Ha rákeresünk az interneten a laryngitis okaira, kiderül, hogy egy elég gyakori megbetegedés a kicsik között. Nagyon veszélyes gyerekbetegségként tartják számon a lehetséges fulladásveszély miatt. Persze hipotézisek tömkelegével magyarázzák az okot, mint vírusfertőzés, allergia, bakteriális fertőzés, hörghurut, tüdőgyulladás. Ha ezt olvasom, legalább annyira értetlen vagyok, mint az az anyuka, aki, ha pánikolva rákeres az okokra ezt találja. A tudományos vadorzók vehetnék a fáradtságot, hogy legalább egy irányvonalat követnek a felsorolásnál. Legyen akkor az ok pl. „vírus”. De nem, ez túl egyszerű lenne. Ők bebiztosítják magukat és azt írják, az ok vírus, de ha nem az, akkor baktérium. Ha egyik sem, akkor egy előzetes hörghurut, és ha még tüdőgyulladása sem volt az illetőnek, akkor genetikus. Az apukának biztos volt hasonló tünete. És ha erre a szülő rábólint, már meg is van a válasz. A gyerek örökölte a hajlamot és most megbetegedett. Ha nem ismerném Hamer doktor munkáját, ez akkor is egy vicc.

Ezért inkább hagyjuk is. Nézzük az igazságot, azaz a gégegyulladás valódi okait. Mind a gégenyálkahártya, mind a gégeizomzat egy ún. rémület/félelem-konfliktusra reagál. Mi az a rémület/félelem? Ijedelem, női megélés. Mitől lehet december elején gégegyulladása, krupp rohama vagy rekedt hangja egy egyéves kislánynak?  Például, ha nem várt módon találkozik a Mikulással! Akkor biztos, hogy egy hang sem jön ki a torkán, annyira megrémül.  Lehet egy kisfiúnak is gégegyulladása ilyen pici korban? Igen, de ahhoz biológiailag balkezesnek kell lennie.

Maradjunk a főszereplő kislánynál! Ő bizonyára biológiailag jobbkezes. Még sosem találkoztam velük és nem is beszéltem az anyukájával, de ha most gégegyulladása van, akkor a kezűség biztos. Ugyanis, ha balkezes lenne, akkor most hörgőgyulladása lenne a nagy ijedelem megoldása után. A birtokzónáknál járunk. Az egyik legizgalmasabb része a Germán Gyógytudománynak, ugyanakkor a legbonyolultabb és legösszetettebb fejezet. Bele sem megyek a magyarázásába, ez itt a blogon nem tisztem. Egyébként sem az a célom, hogy leírjam az összefüggéseket vagy tudományos bizonyításokat vessek papírra, hiszen mindezt leírta már nekünk a könyveiben maga Dr. Hamer, a felfedező és ezt felülmúlni nem lehet. Silány anyagot írni erről még tiszteletlenség is lenne.

Mit történt ezzel a kislánnyal? Közvetve eljutott hozzám a hír, hogy az első kérdés után kiderült, igen, találkozott a Mikulással! Na, de miért szenvedett el egy rémület/félelem-konfliktust a nagyszakállú, jóságos Mikulástól? Azért, mert egy egyévesnek a hatalmas piroskabátos egy szörnyű jelenség!

Sok szülő már azt a kisbabáját is, akinek még csak hónapokban méri a megélt idejét, elviszi a szervezett Mikulás ünnepségekre. Ez ugyanis egy igazi jó alkalom arra, hogy büszkélkedjenek a legkisebb családtagokkal. Show műsor, a szülőknek. A piros ruhácska ilyenkor kötelező jelmez, az sem árt, ha az apuka is rénszarvasos pulcsiban van. Megjelennek a rendezvényen, beszélgetnek és sorban mehetnek a gyerekek a Mikuláshoz. Ezt minden szülő élvezi, leszámítva a gyerekeket. Kizárólag a picikékről beszélek most. A nagyobbak a csokiért szívesen szavalnak és énekelnek is, ha muszáj. Sőt örülhetnek is az izgalmaknak, mert ők fel vannak erre készülve és várják a történéseket. Nekik valóban jó és emlékezetes élmény lehet a találkozás. Viszont, ha a baba még csak 1-2 éves és bekerül a forgatagba, sok idegen ember közé, egy idegen helyen, zajban, nem megszokott közegben, akkor nem biztos, hogy eléri az este a célját. Az anyuka odaviszi a hatalmas, nagyszakállú piros ruhás, dörmögő hangú Mikuláshoz, aki még rossz esetben akár hozzá is érhet és jöhet is a DHS a babának. A csoki mellett DHS. Ha a konfliktus a rémület/félelem, akkor még sírás sem biztos, hogy van, hiszen inkább elszorul a hangja a babának.

Erre nincsen felkészülve, ez váratlan és félelmetes, nagyon megijedhet! Mert neki ez nem móka és kacagás. Egy ismeretlen szörny közeledik felé és az anyuka ehhez még asszisztál is.  Még ha jószándékkal is, de ő viszi pácba a saját gyermekét. Nem rénszarvas, hanem „rémmikulás”. Ez nem volt jó vicc, de ez a fanyar humor most ide kívánkozott. Ne haragudjatok anyukák, apukák, olvasók és érdeklődők, ha valakit ezzel megbántok és az idén végig játszotta a fentieket, mert nem ez a célom ezzel az írással, sőt! Azért karikíroztam ki egy kicsit a helyzetet és írtam meg ilyen szúrósan a Mikulás estet, hogy rámutassak milyen konfliktív szituációt hozhat a kicsikének egy ilyen „szuper” Mikulás buli. A természetben az anyaállat mindig ösztönösen cselekszik, így nem sodorhatja tudatlanul sem veszélybe a saját kölykét.

Tehát az az igazi megoldás, ha elkerüljük az efféle helyzeteket, amikor csak tudjuk. Várjunk ezekkel az ünnepségekkel pár évig, míg a kicsi magától érdeklődik majd és nyitott lesz az ilyen szereplésre. Az ösztöneink mindig súgnak, csak hallgatni kell a megérzéseinkre. A történetet elbeszélő nagyapa, előre szólt a szülőknek, hogy szerinte még korai a kicsinek egy ilyen rendezvény. Ösztönösen érezte, hogy nem lesz jó a babának és sajnos beigazolódott a bölcs megérzése.

És mi a teendő az egyéves gégegyulladáson átesett kislánnyal? Hogyan magyarázzuk el neki az ok-okozati összefüggéseket? Sehogy. A gyulladás már a megoldási fázis tünete. A kruppos roham szintén, ez azért veszélyesebb, mert ilyenkor a gégeizomzat is érintett, erre fokozottan oda kell figyelni! Ha elmúlnak a tünetek, akkor túl van rajta és vége a betegeskedésnek. A kislány megnyugodott, mert visszakerült a biztonságos otthonába, elmúlt a veszély, így nem fog kiújulni a konfliktusa. Az újabb gégegyulladás elkerülése érdekében, a következő években távol kell tartani a Mikulástól. Egy jó ideig! Nehogy újra aktiválódjon a konfliktusa és kellemetlen tünetei legyenek.

Nem szeretném szegény Mikulást a rém szerepében feltüntetni, mert nem erről van szó. Egyszerűen a hatásról beszélek, ami félelmet okozhat az egy év körüli kicsik lelkében. A piros szín intenzitása, a dörgő mély hang és a hatalmas termet együttes hatásáról van szó. Nem csak a Mikulás a bohóc is tud félelmet okozni vagy bármilyen jelmezes hatalmas plüssbe öltözött figura. Ha odaugrik hozzánk hirtelen pl. egy nagyfogú embernagyságú plüss nyuszi mi lehet, hogy jót nevetünk rajta, de egy kicsinek ez maga a szörnyűség. Egy ismerős kisfiúval történt az eset. Az anyukájával sétált egy bevásárlóközpontban, amikor váratlanul eléjük ugrott, szinte a semmiből egy bohóc. A kisfiú attól a pillanattól kezdve rettegett a bohócoktól.  Ezekre a helyzetekre nem lehet felkészülni, de tudnunk kell, hogy mi játszódik le a gyerek lelkében!

Még egyszer kihangsúlyozom, az egy éves korosztályról van szó, nem arról, hogy nem szabad Mikulás műsorra vinni a gyerkőcöket. A pár hónapos, ha anyjára simulva kerül egy ilyen helyzetbe, érzi illatát, szoros ölelését, lehet, hogy észre sem veszi. A 2-3 éves már tudtára tudja adni anyukájának, ha nagyon megijedt és fél, így már ott helyben megoldhatja a konfliktusát. Az egyéves, aki éppen nyílik ki a világra, még nem beszél, tehát nem tudja az anyja számára érthető módon jelezni a benne zajló folyamatokat. És az a szülő, aki szintén belevész a forgatagba, lehet, hogy nem veszi észre a babája félelemre utaló jelzéseit. Ezért kell nagyon vigyázni rájuk és előre átgondoltan cselekedni. A konfliktusokat nem mindig tudjuk elkerülni, de ösztöneinkre hallgatva ezen helyzetek számát csökkenthetjük. Igen! Ez az igazi megelőzés, nem a C-vitaminos gumimacik.

Amennyire csak tudjuk meg kell óvni őket azoktól a helyzetektől, amikor kirántjuk őket megszokott, nyugodt közegükből. Így kevesebb megbetegedést fogunk tapasztalni. Minden gyereknél más a megélés. Sokszor nincs is konfliktus. Lehet, hogy egy másik kisgyereknek folyik majd az orra a Mikulás party után, mert bűzlött neki valamiért a szituáció. Akár motoros konfliktust is elszenvedhet a gyerek egy ilyen helyzetben, ha pl. a Mikulás meglátogatja őket otthonukban és egy pillanatban azt érzi, hogy nem tud elmenekülni.

Ne feledjük a Germán Gyógytudomány szépsége az, hogy minden eset egyedi és minden eset más! Nem lehet ráhúzni szegény Mikulásra, hogy ő a rémület/félelem vagy motoros konfliktus fő okozója a gyereknél és mától legyen ő a mumus, mert nem minden gyerek éli meg így az első találkozást. A bejegyzésem arra világít rá, hogy sajnos így is elsülhet a dolog. Nekünk szülőknek kell odafigyelnünk, felelős okos döntéseket hozva, megóvva gyerekeinket ezektől a szituációktól!

És hogy ne maradjon bennünk tüske a Mikulással kapcsolatosan, mert egyébként is az idén már túl vagyunk az ünnepségeken, el kell  meséljek nektek még egy rövid történetet.

Egy magyar kisfiú, aki autista diagnózist kapott, hála a szüleinek hallgatja a Mein Studentenmädchen című gyógyító melódiát Dr. Hamer előadásában. Anyukája szerette volna tudni, hogy szívesen hallgatja-e a dalt? A kérdésére a kissrác azonnal rávágta a választ:

„Én nagyon szeretem hallgatni, ahogy a Mikulás énekel!”

Hamer doktor nagyot nevetett, amikor eljutott hozzá a hír, hogy így jellemezte énekhangját egy magyar kisfiú.

Mindenkinek további kellemes adventi időszakot kívánok szeretettel!