Aki bújt aki nem, megyek!

bujocska_vagottAz akkor 8 éves kislányommal szorongattuk egymás kezét, éppen hazafelé indultunk az iskolából. Szokás szerint be nem állt a szája, csak mesélt és mondta, mondta, mondta….

„Anya kérlek menjünk át a játszótérre! Tomival megbeszéltem, hogy ott találkozunk majd és játszunk. Kérlek anya, alig várom, hogy Tomival játszhassak!”

Folyamatosan nyaggatott a fenti két mondat ismétlésével.

Annak ellenére, hogy egész nap együtt voltak az iskolában a kis barátjával betértünk a játszótérre. A napos idő engem is meggyőzött. Kislányom találkozott is a játszópajtásával és indulhatott a játék. Bújócska. Minden a terv szerint zajlott, nagyon jól érezték magukat.

Igen ám, de hamarosan megérkezett egy másik kis srác is az osztályukból, akivel Tomi hirtelen elszelelt, miközben a kislányom volt a hunyó, eltakarva a szemét egy fának dőlve. Amikor Mesi becsukott szemmel számolt, azzal nem számolt, hogy Tomit már nem fogja megtalálni. Sajnos nem azért, mert olyan jó bújóhelyet talált, hanem azért, mert egész egyszerűen elszaladt a barátjával.

Kereste őt egy darabig, aki már régen a barátjával volt elfoglalva és már nem volt érdekes számára az elkezdett bújócska.

Emese ott állt a dombon és szinte „láttam” a konfliktusát, ahogy abban a pillanatban nem számítva erre a szituációra egyedül maradt.

Csalódottan odajött hozzám és azt mondta: „Most már mehetünk haza!”

Hazafelé folyamatosan arról beszélt, hogy az ő legjobb barátja nem foglalkozott vele, pedig megbeszélték, hogy majd játszanak. Egész úton erről beszélt, hogy hogyan történhet vele ilyesmi, amikor ő úgy várta a játékidőt.

Egy kis idő után kerek szemekkel rámnézett és azt mondta:

  • Anya nem lehet, hogy konfliktus-aktív fázisban vagyok?

Kezdő Germánosként ezen teljesen elképedtem! Persze nagyon is örültem, hogy neki ez már természetes, pontosan úgy gondolkodik, ahogyan mindenkinek kellene. Tudja, ha a kis lelkében valami olyan történik, ami váratlanul éri, magányosan éli meg, drámai a pillanat és ott akkor megoldhatatlan, az később következményekkel járhat.

Valóban hidegek voltak a kicsim kezei, folyamatosan csak a játszóteres történésről beszélt. Abszolút stresszállapotban volt és azt hajtogatta, hogy miért nem játszott vele Tomi, amikor megígérte.

Már csak azt nem tudtuk, milyen Értelmes Biológiai Különprogramot indított el ott a domboldalon. A választ hamar megüzente a teste. A felismerés, tudatosítás és az izoláltságának áttörése meghozta a megoldást. Másnap reggel a bal szemhéja olyan szinten beduzzadt, hogy alig bírta kinyitni a szemét, amikor kimászott az ágyából. Csak egy csíkon nézett rám és együtt nevettünk, mert pontosan tudtuk, hogy miért jöttek a régen még ijesztőnek vélt tünetek. Ügyesen felismerte, hogy konfliktust okozott neki a játszótéren történt affér. Az esemény esti átbeszélése megnyugvást adott a lelkének.

Mesi balkezes, így a  parner-oldal nála a bal oldal. Elválasztás-konfliktust szenvedett el a játszótéren, pontosan azt, hogy „elvesztettem szem elől a barátom”. Váratlanul érte a másik fiú érkezése és az, hogy utána ők ketten eltűntek és kis barátja nem játszott vele tovább.

És van még itt valami nagyon finom dolog. Miért a szemhéjjal reagált? Miért nem egy sima kötőhártyagyulladással?

Ekkor értettem meg Dr. Hamer szemhéjra vonatkozó konfliktustartalmának leírását a Tudományos Táblázat megfelelő rublikájában.

 „ Valakit elveszítünk a szemünk elől, amíg alszunk, vagyis amíg a szemünk csukva van.”

Igen a bújócska! Hiszen ő volt a hunyó, amikor Tomi lelépett a barátjával és pár percre rá, amikor elszenvedte a DHS-t  erre asszociált.

Természetesen Mesi másnap ment iskolába, mert tudtuk, hogy estére már kutya baja sem lesz és megfertőzni pedig senkit nem tudott.   (Lásd. negyedik természettörvény)

A tünetek másnap egyre enyhültek és nap végére már teljesen visszament a duzzanat. Ebben biztosak is lehettünk, hiszen nem volt nagy konfliktustömeg-felhalmozódás.

Ez az esettörténet az egyik kedvenc szösszenetem, remélem neked is tetszett és segít a konfliktuskeresésben, ha ilyen tünetet tapasztalsz. A sarkallatos pont mindig a DHS pillanata, a kiváltó ok megtalálása és megoldása.

Köszönjük szépen Hamer doktor, hogy nap, mint nap tapasztalhatjuk a Tudományos Táblázat pontosságát!