„Tápláléklánc”

szoptatás_vágottSzoptatás és fájdalmas mellgyulladás

Az oltásokról nem lenne kedvem írni, most mégis arról fogok, mert a szoptatás tulajdonképpen egy oltási folyamat és az anyatej az egyetlen fontos „oltóanyag”, mely a legmegfelelőbb védelmet nyújtja a baba számára. Az anyatej, mint mennyei nedű, melynek összetétele, hőmérséklete mindig tökéletes és a kicsi igényeihez igazodik, legyen ő egy újszülött vagy akár már egy kétéves kiscsöppség. Dr. Hamer úgy fogalmaz, célozva a mellmirigyek funkciójára, hogy tulajdonképpen a kisbaba az anyukája „kifinomult izzadtságát” issza.

Szülés után a természet rendje szerint beindul a tejtermelés, eleinte kevesebb előtejjel, később pár nap múlva már az ún. érett tejjel szoptathatunk.

Indul a szoptatás időszaka, mely lelki kapocs leírhatatlan, mert az ösztönszerű láncolat összeköti az édesanyát a gyermekével. Mindenre gyógyír, ha a mama mellre rakhatja gyermekét. Nem csak a táplálás örömét adja, hanem a nyugalom biztosításának a lehetőségét is a pici számára bármilyen helyzetben. A biológiai konfliktust nem védhetjük ki, mert az egyik kritérium éppen az, hogy váratlanul jön, de ha látjuk, hogy a kicsi elszenvedi a DHS-t, mert ő bizonyosan sírással jelzi azt, akkor a szoptatással és az anyai közelséggel létrejövő biztonság áttöri a magányosságát és nagyon gyorsan gyógyírt biztosít a kis léleknek. A természet mindenkivel egyenrangúan bánik, így a lehetőség adott, minden édesanya szoptathatja gyermekét.

Legkisebb gyerkőcöm már 15 hónapos is elmúlt, de egyelőre eszünkben sincs abbahagyni ezt a nemes tevékenységet. Két nagyobb lánykámat is hosszú időn át szoptattam, de azt hiszem most rekordot döntünk majd. Ha belegondolok és összeadom az időtartamot már kb. öt évem telt szoptatással és még koránt sincs vége.

A kapcsolódás öröme mellett adóthatnak nehézségek is. Én is  megtapasztalhattam pl. a fájdalmas mellgyulladást is. Ez a folyamat ugyanaz, mint a tejcsatornarák. Ez elég ijesztőnek hangzik, de nem a Germán Gyógytudomány ismeretében! A tejcsatornarák a leggyakoribb mellrák, ami a nőknek egyre nagyobb százalékát érinti. A sokszor felesleges szűrővizsgálatokon a nők sorban kapják a számukra félelmetes rákdiagnózist. Gyakran nem a szoptatási időszakban szenvedik el az ún. elválasztás-konfliktust, ami a kiváltó ok, így súlyosabb kórképet és lefolyást tapasztalhatnak. Sajnos a tünetek alapján a legtöbb esetben gyógyíthatatlan megbetegedésnek titulálják a jelenlegi orvoslásban.

A gyermekágyas időszak alatt is sokat tanultam. A hat hét gyermekágy nem véletlenül hosszú időszak. Az idősebb generáció még tudta, hogy miért kell kímélni a kismamát több héten át és sokat ágyban lenni, pihenni szülés után a friss anyukáknak. Én azonban nyughatatlan voltam. Ilus három hetes volt, amikor a családdal – a nagyobb gyerekeim unszolására –  elmentünk fagyizni, a közeli városba. A picikém nem jól viselte a rövidke utat, így ahogy megérkeztünk már ott az autóban szoptatni próbáltam őt. Mondtam a férjemnek, menjenek be addig nyugodtan a cukrászdába a nagylányokkal, mi kint maradunk. Igen ám, de akkor volt rajtam először a szülés óta „normál” melltartó, melynek merevítője nagyon szorított. A parkolóban, ahol megálltunk sokan jártak keltek és nem tudtam szoptatni! Hát ez drámai volt és rettenetes. Nagy nehezen sikerült mellre raknom rövid pillanatokra a babám, de az is nagyon kellemetlen volt, mert ő sírt és a melltartó közben elszorította a mellem. Idegesített az is, hogy kis helyünk van, és sokan járnak-kelnek a parkolóban. Nem tudtam az intimitást megteremteni, megszabadulni a felesleges ruhadaraboktól és szoptatni a kicsit. Erre nem voltam felkészülve, a helyzet váratlanul ért.

Ott szenvedtem el az elválasztás-konfliktust, (hogy szeretném, de nem tudom szoptatni a babám) amit akkor még nem ismertem fel, de később a tünetek alapján gyorsan kiderült. A férjem „komolyan vette” a fagyizást, így fél órára eltűntek a nagylányainkkal, mely időtartam nekem hosszú óráknak tűnt. Mire visszajöttek a parkolóba én már teljesen kész voltam, a kicsit csak rövid időre tudtam megnyugtatni. Ezek után még haza is kellett autózni, ami alatt továbbra is azon pörögtem, hogyan lehettem ilyen buta, hogy ilyen helyzetbe hozom újszülött gyermekem. Természetesen megoldódott a helyzet ahogy hazaértünk és kényelmesen ágyba kerültünk. Ilus boldogan szopizott és el is aludt azonnal. Lassan megnyugodott az én lelkem is. Elhatároztam, hogy az elkövetkező hetekben nem megyünk sehová csak maximum rövid sétákra a közelbe és betartom a hathetes pihenő időszakot.

Még aznap este egy piros csík jelent meg a jobb mellemen az egyik tejcsatorna vonalában. Rövid idő alatt nagyon magasra felszökött a lázam és rendkívül rosszul éreztem magam. Akkor még nem jöttem rá és nem is kerestem a kiváltó okot (biológiai konfliktust) csak a tünetekkel voltam elfoglalva. Nagyon rossz éjszakám volt. Másnap persze már nyomoztam és akkor jöttem rá a fent leírt okra, azaz a DHS-re. Ami nagyon érdekes volt, hogy én jobb kezes vagyok és a jobb mellemen volt az elváltozás, ami a partner oldalt jelenti esetemben. Azért nem az anya-gyermek oldalon jelentek meg a tünetek ami logikus lett volna a gyerekkel kapcsolatban elszenvedett elválasztás esetén, mert valamiért csak a jobb mellemből próbáltam az autóban szoptatni, ezért oda asszociáltam az elválasztást. Izgalmas volt ez a felismerés. Továbbra is magas lázam volt, de két nap alatt túl is lettem a helyreállításon. Végig szoptattam a fájdalom ellenére is, ami gyors segítség volt a regenerálódáshoz. Szinte élveztem az egészet, hogy átélhettem a tejcsatorna különprogramot is! Így már kijelenthetem azt is, hogy túléltem a mellrákot. Túlélő vagyok, mint mindannyiunk, mert az Értelmes Biológiai Különprogramoknál mindig ez a cél, ha hagyjuk, hogy a természet rendje szerint regenerálódjunk.

Milyen más ezzel a tudással átélni egy ilyen fájdalmas gyermekágyas tapasztalást! Az orvosok ilyenkor szigorú antibiotikumos kezelést javasolnak. Még a védőnőt is felhívtam, hogy mitévő legyek, csak azért, hogy megtudjam, mi történne, ha nem ismerném Hamer doktor felfedezését: a nyugalmat adó tudományt. Azt mondta a mellgyulladás akkor alakul ki, ha pl. sokan látogatják a kismamát és nem hagyják pihenni, nagyon le van terhelve a gyermekágyas időszakban, vagy éppen időjárási front van. Mindenki válasszon egy lehetőséget kedve szerint, ha alibi magyarázatot keres. Én inkább valamiért a tudományos, igazolható természettörvények alapján, három szinten bebizonyított és mindig megtapasztalható folyamatokkal magyaráztam a fenti esetet. Nem vizsgáltam akkoriban a meteorológiai jelentéseket, időjárási frontokat keresvén. Mit gondoltok találhattam volna egy átsöprő félelmetes mellrákot okozó melegfrontot, mert augusztusi hőség volt éppen?

Rengeteg gondolat cikázik még a fejemben ezzel a témával kapcsolatosan de, hogy ne legyen túl hosszú (haladóknak:mythomán) egy-egy bejegyzés, ezeket a gondolatokat majd későbbi írásokban osztom meg veletek.

Minden kismamának örömteli és problémamentes szoptatási időszakot kívánok szeretettel!