Pisztrángot kell enned!

pisztráng_vagottEgy kellemesen eltöltött családi kirándulós nap után betértünk egy erdőszéli étterembe. Nagyon éhesen érkeztünk. Elfoglaltunk egy asztalt és átlapoztuk az étlapot. A hely specialitása a sült pisztráng volt és emiatt lelkesen kapacitáltam a kislányomat arra, hogy halat válasszon, valamilyen finom körettel.

Csenge lányom azt mondta, hogy „én csirkét szeretnék enni”. Egy kisebb vita alakult ki köztünk, melyben amellett érveltem, hogy miért is jó, ha halat eszik. Azt is kihangsúlyoztam, hogy ritkábban van alkalom fehérjében és vitaminokban gazdag finoman elkészített friss halat ennie, mint csirkét. Ő szomorú szemekkel nézett rám és azt mondta, hogy ő utálja a halat. Erre újra érveltem, hogy ez nem így van, mert többször jóízűen fogyasztotta az otthon készített halételeket, ami valóban így is volt. Majd közöltem vele, hogy Csenge nagyon gyakran szoktál csirkét enni, így most pisztrángot kell enned. Ezzel lezártuk a témát, mely vitának nem is tulajdonítottam akkor nagy jelentőséget. Az étel megrendelésre került és sokáig csak várakoztunk. Egy idő után már mindenki türelmetlen volt és továbbra is nagyon éhes, de a megrendelt étel csak nem készült el.  Miután már majdnem egy órát vártunk és az egyévesem már felforgatta az egész vendéglőt elképzelhetetlen volt, hogy még több időt várakozással töltsünk. Így döntést hoztunk, hogy hazamegyünk. Ekkor a férjem megkérte a pincérnőt, hogy csomagolják be az ételeket és éhesen távoztunk a vendéglőből. A hazafelé úton az autóban áradt a friss étel illata és többször azt emlegettük a férjemmel, hogy milyen jó lesz otthon a finom halat végre megenni.

Több órás „éhezés” után végre elfogyasztottuk itthon a finom ételt. Természetesen mindenki halat evett, kivéve Csengi. Ő a kötelező kóstoláson túl kijelentette, hogy tényleg nem ízlik neki az étel. Találtam a fagyasztóban mirelit csirkét, így kb. tíz perc alatt készítettem neki is kedvére való falatokat. Együtt vacsoráztunk.

Később a gyerekek a szokásos esti teendők után álomra hajtották a fejüket. Alig telt el egy óra az elalvás után, Csenge felébredt és fájlalta a hasát. Miután ő „birtokbosszankodós” típus először arra gondoltam, hogy valamivel sínre kerülhetett ezzel a konfliktustartalommal. Ebben az esetben a gyomor kisgörbülete reagálhat, ami azonnal az aktív-fázisban fájdalommal jár. Beszélgettünk is ezen a nyomvonalon, de nem jutottunk semmire. Semmi olyan nem történt, ami birtokkal kapcsolatosan kiújulást hozhatott volna. Ekkor már WC-re is kellett mennie, hasmenése lett. A mosdóból már kész magyarázattal tért vissza Csengi. Anya tudod, hogy én nem akartam ma halat enni! Egész úton az autóban, miközben ti apával a pisztráng evésről beszélgettetek azon bosszankodtam éhesen, hogy én nem tudok majd mit enni, mert a halat utálom.

Hát tessék. Tökéletes eset a vékonybél értelmes biológiai különprogramjára. Konfliktustartalom: emészthetetlen bosszúság, ráadásul éhenhalás aspektussal. Csengi nagyon éhes volt és elmondása szerint nagyon örült, hogy egy jó kis helyre ülünk be vacsorázni, ahol kedvére válogathat majd az étlapról. Hát ez nem így történt, mert nem rendelhetett szokás szerint azt, amit szeretett volna és még éhes is maradt. A konfliktus kb. három óráig volt aktív, tehát nem halmozódott fel nagy konfliktustömeg, a megoldás pedig az itthon elkészített csirkefalat volt.

Így miután rekonstruáltuk az esetet, pontosan tudtuk, hogy pár kellemetlen óra után kb. éjféltől már újra aludni is tud Csenge, ami pontosan így is történt. Ha a vékonybél alsó és felső szakasza is érintett lett volna, akkor hányással is párosult volna a helyreállítás, de mi megúsztuk egy hasmenéssel.

Amikor kiderült, hogy az én mondatom okozta a DHS-t („pisztrángot kell enned”), bocsánatot kértem Csengétől, hogy erőltettem a halevést. A lányom azonban sokkal okosabb volt nálam és azt mondta: nem a te hibád anya, én okoztam magamnak a hasmenést és egyébként sem lehet mindent tökéletesen csinálni. Egy újabb tapasztalattal gazdagodtunk.

Ahogy Dr. Hamer mondja, az élet adta történeteket nem lehet csak úgy kitalálni. A Germán Gyógytudomány száz százalékos pontossággal működő rendszerét pedig ezeken az apróság konfliktusokon keresztül minden nap megtapasztalhatjuk.

Úgyhogy kedves gyerekek egyetek tápanyagban gazdag halételeket és kedves anyukák ne erőltessétek a nem kívánatos ételeket gyermekeiteknek elfogyasztásra! Persze ezt a konklúziót jobb híján csak egy vicces befejezésnek szántam, minthogy ez igazi bölcs zárszó lenne.