Üzenet az iskolából

uzenet az iskolabol_vagottKislányom, aki akkor még csak kezdte az iskolát, diagnosztizált a suliban. A tanító néni panaszkodott a gyerekeknek, hogy fáj a gyomra, de ami következett, arra nem számított. Lánykám megkérdezte tőle, hogy miért bosszankodik? Majd röviden közölte, hogy hagyja abba, csak akkor gyógyulhat meg!

A tanító néninknek ez nagyon tetszett. Miután nem ez volt az első „furcsa” dolog, amit hallott tőle, behívatott az iskolába, hogy ugyan mondjam már el miről is beszél ez a gyermek. Lett belőle előadás és beszélgetések sora. Azt hiszem termékeny talajra hullott ott is pár gondolat.

Ma már felsős a lányom, új iskolában. Sokszor kinevetik, amiatt, hogy másképp tekint a dolgokra és őt ez érzékenyen érinti. Ilyenkor nehéz őt megvigasztalni, csak testvére tudja lehengerlő humorával és jellegzetes legyintésével, hogy „ugyan már, nem ez számít”.

Milyen igaz!

Hiszen, egyszer eljön az az idő, hogy az lesz furcsa, ha valaki még hisz a régi dogmákban. Senki nem figyel már arra a sok felesleges zagyvaságra, amit jelenleg megjelölnek egy-egy megbetegedés okaként, ha éppen nem az ok ismeretlen szokásos pecsét lenyomata tükröződik vissza a leleteken.

Semmi nem állíthatja meg, hogy egyre több szülő megismerje Dr. Hamer tudományát, a belénk kódolt archaikus működést. Semmi nem állíthatja meg, hogy ezt és saját tapasztalatainkat át is adjuk gyermekeiknek. Ők a jövőnk. A kis családi közösségeink és gyermekeink. Nem kell megváltani a világot vagy sportcsarnokokban beszélni arról, hogy mi a valódi gyógyítás. Pontosan elég, ha te csak annyit teszel, hogy felébreszted az ősi tudást, ami benned él, lángra gyújtod és továbbadod a szeretteidnek. Ennyi pontosan elég. Ez legyőzhetetlen.