Anyukáknak

anyukaknak_vagottMinden anyában ott él az anyai ösztön, ami zsigerileg áthat és adja a válaszokat a kérdéses helyzetekben. Nincs más dolgunk csak befelé figyelni. Úgy, mint a természettörvények ez is belénk van kódolva. Csak néha elveszítjük a kapcsolódást, mert a környezetünk, a média sugallja, hogyan és miképp kellene reagálnunk bizonyos helyzetekben. A várandósság csodás időszaka alatt elválaszthatatlan egységet alkotunk a kisdedünkkel, akit a szívünk alatt hordunk. Nincs ez másképp a születés után sem. Az újszülöttnek az édesanya közelsége az életet jelenti. Később pedig Hamer doktor szavaival élve, olyan az anya a gyermekének, mint a lélegzetvétel. A kicsiknél pusztán az anya jelenléte is gyógyít és bizony minden anya tudja, hogy mi jó a gyermekének. Ezt nem tudják felülírni a szakkönyvek sem. Hány vesebeteg kisgyermek gyógyulhatna meg pusztán az anya ölelő karjaitól! Milyen más, ha anya ott van egy esés után és megpuszilja a „bibit” a kicsi lábán! Gyógyító anyák vagyunk. Mindenki más, másképp él meg helyzeteket, így a biológiai konfliktusaink is mások, így a betegségnek vélt tüneteink is mások. Ugyanakkor tökéletesek vagyunk, mind ahányan vagyunk a gyermekünknek. Ők minket választottak, hogy terelgessük őket, ránk lettek bízva egy időre, amiért hálásak lehetünk. Ha csak annyit teszünk, hogy figyelünk a belső hangokra és ennek megfelelően reagálunk bizonyos helyzetekben, az már fél siker az egészség fenntartásáért. Ha még anyai ösztöneinket felélesztve mindezt megfejeljük Hamer doktor tudományával ez így együtt rendíthetetlen.
Anya vagy és az érzéseid nem csalnak. Ha a szívedre hallgatsz, tudod mire van szüksége a gyermekednek. Ha pedig bizonytalan vagy, csak kérdezd őt! Segít neked és megmondja mit szeretne, hogy mitől lenne boldog és ez sokszor a konfliktusa megoldását is jelenti számára. Pontosan tudja, hogy most egy kutyát szeretnék vagy épp új osztálytársakat. Ösztönösen megoldja a konfliktusát, ahogy teszik ezt az állatok is. Aztán csak hagyni kell őket regenerálódni…